|
Regényt
írt egy yankee a jövendõ századról, nekieresztett amerikai fantáziával, s azt a
jövendõt látja és festi, melyben a közvélemény lesz a társadalom imperátora, s
az államok nagyköveteiket a hírlapok centrális redakciójába küldik. Így lesz-e
vagy sem - a yankee feleljen érte. A közvélemény bizonyosan nagy, átható,
domináló erõ lesz valamikor. Ma még csak sejtjük, hogy mi lesz. Igazi
közvélemény csak kultúrtársadalomból kelhet. A mi társadalmunk még nem az. A mi
korunknak édes gyermeke[i] a kisinyovi oroszok is. Sõt ezek a legédesebbek. A
félkereszténység, a félhumanizmus és a félkultúra gyermekei. Minderrõl nem
tehet senki. Tardos Viktor, a piktor-író nagy gyõzelmû drámájában Burrus azt
kérdi a bölcs Senecától:
-
Szeretsz-e te élni ebben a korban?
-
Más korban úgysem élhetek - válaszol a pogány filozófus.
Más
korban úgysem élhetünk. Törõdjünk hát bele a magunk korába, melyet biztosan
olyan kor fog majdan fölváltani, melynek ura, dirigálója a közvélemény lesz. Ma
még csak ijesztjük vagy biztatjuk magunkat és egymást a közvélemény mumusával.
Különösen ebben a mi magyar társadalmunkban. Itt hánytorgatjuk legtöbbször a
közvéleményt. A közvélemény tudvalevõleg a sajtóban nyerné a legnyomósabb
megnyilatkozást. A közvélemény - halljuk és olvassuk - csömörlik a politikától,
s a közvélemény ugyancsak dirigálja a politikai állapotok kifejlését. A
közvélemény sokat vár gróf Tisza Istvántól s a közvélemény leszámolt már gróf
Tisza Istvánnal. A közvélemény felismeri az igazi értéket s a közvélemény csak
a törtetõket kapja föl. A közvélemény az összes társadalmi erõk eredménye s a
közvéleményt a zsidók csinálják. Közvélemény itt, közvélemény ott.
Lehet-e
még nálunk közvéleményrõl beszélni? A magyar társadalomban egyébként is
hihetetlen hiátusok vannak. Néhány millióan ez országban még félvadul élnek
csak sejtve a betûvetésrõl. Micsoda a távolság Pavel Vaszalitól, a havasi
oláhtól - Eötvös Károlyig. És a keresztény katolikus „Új lap” sárga foltot akar
a zsidók hátára varratni ugyanakkor, mikor dr. Somló Bódog az evolúció törvénye
alapján siettetni akarja az idõt, gyorsabban hozni el a jövendõt. Itt, a magyar
társadalomban, ahol még egymásra rakva, egymásba folyva élnek a legkülönbözõbb
világok, micsoda merészség közvéleményrõl beszélni. Újabb idõben különösen
sokat emlegetik ezt a nálunk nonszensz valamit. Ezért kellett körülnéznünk egy
kicsit, így krónikázván a hétrõl…
*
A
nagyváradi életre, mely a közelmúltban inkább vulkanikus volt, mint az erõk
rendjével ható és dolgozó, rászakadt a szezontalanság. Most már igazán abból
fog kelleni élnünk, hogy a kávéházi politikusok mit tartanak az obstrukcióról.
A színház bezárul. Ahogy júniusba belépünk, aki teheti, szalad faluzni,
fürdõzni. Még a városházi obstrukciótól is elesünk, mivel nem adták be, s
aligha adják be a bizalomszavaztató indítványt. A cirkusz csak egy hosszú hetet
szánt Nagyváradnak. Csak az orfeumok lesznek állandóak. A nagy események késõre
igérkeznek. Az új városház megnyitása, a villamosfény, új kávéházak, új
színházi heccek, Körös-ünnepély stb. De azért nem bizonyos, hogy a szezon holt
szezon lesz. A politika levelesbékái biztosra veszik gróf Tisza István
miniszterelnökségét és az új választást. Ez kellene a magyarnak. Halász Lajos,
ki immár dr. Halász Lajos, a doktori diplomával súlyozva menne neki a nagy
versenynek. Szokoly Tamás is rajta lenne bizonyosan, hogy ne legyen a parlament
tovább hiányos. Az volna a holt szezon, ha csakugyan újra választana a nyáron
képviselõket ez a boldog ország. Pedig eddig sem kis percentjét adta Nagyvárad
a képviselõjelölteknek. De most talán megtízszerezõdnék ez a szám. Mindebbõl
pedig kitetszik, hogy vigyázni kell ám nálunk a parlamentarizmusra. Nem azért,
mintha nagyon igazi parlamentarizmus volna. De mi lesz ebbõl az országból, ha
céljuk nem lesz a fölfelé törtetõknek, s olykor-olykor kenyérhez és pálinkához
nem jut az ország Belényesein, Csékéin a nép. Igaza van a Bihar vármegyei
föliratnak: ügyelni kell a parlamentarizmusra. - Hát [ügyel]jen is rá, aki úgy
szereti, ahogy van. - Sándor Pál tegnap keserû igazságot mondott a magyar
ellenzék gazdasági indolenciájáról. Nemcsak az ellenzéknek a bûne ez. A magyar
gazdasági politika az, hogy választások idején egy kis fuvarpénz szóródik szét.
Hát csak jöjjenek az új választások…
Nagyváradi Napló
1903. május 24.
Dyb.
|