|
A
„Nagyváradi Napló” ellen ízléstelen és oktalan kirohanást intézett tegnap két
nagyváradi lap, a „Szabadság” és a „Nagyvárad”. Sokkal féltõbb komolysággal,
sokkal becsületesebb érzésekkel kezeljük azt az ügyet, mely miatt a kirohanás
történt, mintsem úgy válaszolhatnánk haragos laptársainknak, mint rászolgáltak.
Õk tudniillik azért haragusznak, mert a nagyváradi jogakadémia szenzációs,
fölháborító botrányát mi tártuk legelõször a nyilvánosság elé, s hogy újságíró
nyelven szóljunk: zsurnalisztikailag mi vezettük be az ügyet. Ez természetes
dolog. Mi laptársainknál öt vagy hat nappal elõbb tudtunk már a jogakadémia
merényletérõl, s némi kis jogcímünk van arra, hogy ilyen természetû ügyekben e
lap irányához híven, a radikális liberalizmus szolgálatában vezessünk. Ennyit
kell csak kijelentenünk. Dr. Somló Bódog úrral ezt az ügyet mi elintéztük.
Laptársaink embereinek jó részével sohasem kívántunk kollegiális viszonyban
lenni, sem megállapodással, sem anélkül, sem egymás mellett, sem egymás ellen
küzdeni. Olyanok dirigálnak ott, kik közül egyik-másik semmi jogcímet sem
szerzett még a kollegiális elbánásra [és ilyen] vonatkozásokba egymással nem
jöhetünk. - A szószegés vádja hát nem való és komikus is. Sas Edéhez, a
kollegialitás híres apostolához külön szavunk van, mert durva kirohanását õ is
megtoldta egy szóval. Mi nem irigyeltük az õ sikereit a tejgazdaság,
biztosítás-kötés és hirdetés-akvirálás terén stb., mért irigyli õ tõlünk azt a
zsurnaliszta-sikert, mely pláne nekünk nem hozott anyagi hasznot sem.
Nagyváradi Napló
1903. május 31.
A. E.
|