|
Hát
ezen is túlestél, édes Pista bátyám? Hála Istennek. Mégis csak szerencsés ember
vagy te. Majdnem olyan szerencsés, mint én vagyok. Úgy gondolom, hogy kõ esett
le a melledrõl. Fölfohászkodtál:
-
No, evvel még tartoztam magamnak s azoknak a becsületes híveknek, kiket a
hitükért nagyon gúnyoltak már. Hát ugye lehettem volna?…
Bizonyosan
így fohászkodtál, édes Pista bátyám. Hanem most már gyere haza. Egy-két forró
nap s dõlhet a rend. Aratni kell. A Pista gyerek is lerakta az érettségi
vizsgát. Csupa jeles. Egy szóval: jó lesz hazajönni e szép szénacsináló idõben.
Odafönt úgy sem hozod már rendbe a szénát. Úgy olvasom tudniillik az egyik
hírlapban, hogy nincs rendjén a szabadelvûség szénája. Hát jöjjön rendbe, ha
tud. Neked már nem lehet közöd hozzá. Te félrelökted a kaszádat.
Ha
nem tudnád, hogy csak virtuskodtál, bizony még megsajnálnálak. De tudom. Lehet,
hogy egyszer-másszor nagyon komolyan vetted a dolgot, de észrevetted hamar
magad. Nagyobb erejû ember vagy, mint én. Egy kicsit kitréfálhattad magad a
métermázsákkal.
Én
nekem nem volt soha passzióm a súlydobás. Mikor a jó bihariak idejöttek volt,
hogy legyek a képviselõjük, szinte megijedtem:
-
Kedves jó atyámfiai, hát bántottam én magukat valaha?…
Ha
hazajössz, mutatok valamit. Meg fogod kacagni. Egy barátságos hírlap nagyon
elsirat, hogy te most már lejártad magadat, hogy milyen nagy kár érted. Mintha
te csakugyan azt tartanád e földi élet legnagyobb gyönyörûségének, hogy
miniszterelnök légy Magyarországon. Nahát ez nagy gyönyörûség is. Komolyan kell
venni, amiben nincs komolyság. Többet utazni, mint egy kezdõ vigécnek. Meggyõzni
Lengyel Zoltánt, hogy neked is van némi sütnivalód. Érezni hogy a te grófságod
hitványabb, mint az Andrássy Ducié. Meghallgatni olyan emberek tanácsát, kiknél
jóval több esze van a mi béresgazdánknak. Fene nagy gyönyörûség is ez. Hát még
a ráadás! A barthamiklósok fölkutatják a szamosújvári, illavai és váci
levéltárakat. A bélyegnyalástól a hazaárulásig mindent elkövettél. A végén úgy
jársz, mint szegény jó apánk járt. Addig árultad a hazát, míg a saját kis
földed kiindul alólad.
Én
tudom, hogy virtuskodás volt az egész. Egy kicsit sok volnál te ennek az
országnak. Úgy járnál, mint az a szegény földink járt, aki húszezer holdas
birtokon tanulta a gazdálkodást, s be kellett ülnie a családi kétszáz holdba.
Valamikor
az én tiszteletes nevelõm megismertetett valami furcsa doktrínával, hogy a
kiválóak elsenyvednek. Van ebben valami. Az ilyen kis országokban, mint a
mienk, van egy mérték, afféle szellemi mérce. Aki ezen túlnõ, annak vége. Az
nem juthat szóhoz. Mert Albionban mégis másként állanak a dolgok. Szép az,
amikor azt mondja az angol miniszterelnök:
-
A bagdadi vasúthoz van egy kis szavunk: nélkülünk nem lehet utat csinálni az
északi sarkra sem, a Holdba sem, a levegõbe sem.
Vagy
ha azt mondja az angol külügyminiszter:
-
Anglia nem vesztheti el a világ szimpátiáját, vagy ha elveszti, akkor szerzi
meg s úgy szerzi meg, amikor és ahogy akarja.
Ez
már valami más, mint Gabányi uramat kioktatni, hogy amiért az ember nem jár
nemzeti színû gatyában, azért igen hasznos magyar ember lehet.
Édes
Pista bátyám, mégis csak Horatiusnak volt igaza, Smith, Malthus, Marx, Wagner,
Schmoller és a többi csacsi volt. Horatius volt az igazi agrárius, nem Károlyi
Sándor. A föld az igazság. Legalább ebben az országban a föld. Azért az ember
Berlinben, Heidelbergben, Bécsben mindent megtanulhat. Plátótól Bodnár
Zsigmondig mindent elolvashat. Több erõ lehet benne, mint Bismarckban,
Gladstone-ban, Chamberlain-ben. De aztán hallgasson vele. Legyen bölcs és
király a maga földjén. Az istállónak nem kell okvetlenül a Duna-parton állania.
A geszti istállókat rendben tartatni szebb. Hidd el, olyan bölcs, gazdag és
szép az élet a vulgus nélkül, mely nemcsak profanum, de gonosz is.
Várunk
szeretettel haza, én édes Pista bátyám. Mi közöd neked az olyan gombolyaghoz,
melyet hátulgombolós nadrágú gyerekek gombolyítottak össze. Csak gombolyítsák
ki, ha csinálták. Te nagyon erõs, nagyon férfi, nagyon okos és nagyon úr vagy
hozzá, édes Pista bátyám. Ölel procul negotiis s idevár téged is - Kálmán
öcséd.
*
Ez
a levél alighanem apokrif. De lehetett volna talán megírott és hiteles.
Nagyváradi Napló
1903. június 21.
A. E.
|