|
Ilyenkor
június végén minden ember agrárius egy kicsikét ebben az országban. Szidjuk az
idõt, aggodalmaskodunk. Mi lesz az aratással? Péter-Pál napján régi
gazda-axióma szerint búzakeresztnek illik már lennie. És hetek óta alig volt
egy érlelõ meleg nap. Mi lesz?… Mert hogy hát az Idõ õfelsége kegyelmébõl élünk
még csaknem mindannyian ez országban. Szörnyen emancipálatlanok vagyunk.
Szörnyen távol állunk még a modern gazdasági berendezkedés stációjától. És
ezért agrárius voltaképpen még ma nálunk a legerõsebb merkantilista is. Kiss
József, aki modern is, merkantilis is, dús vénájú is, csak nemrégiben írt volt
a Naphoz, a kalászérlelõhöz, egy fölséges agrárius himnuszt. Bródy Sándor pedig
elõttem bizonygatta egyszer egy erdélyi mágnásnak, gondolom gróf Teleky
Árvédnek:
-
Gróf úr, én vagyok ma Magyarország legagráriusabb írója.
És
alig is imádja még valaki úgy a magyar humuszt, ezt a tenyésztõ, áldott magyar
földet, mint Sándor bá’, aki pedig be nagy volna, ha franciának születik.
Szeretjük
bizony nagyon, túlon-túl szeretjük ezt a földet. Mennyivel jobban, mint
megérdemli. A butafejû mágnás, a hencegõ dzsentri, a fõ- és alklerikus, kik
részben kiúsztatták, részben - segítünk is nekik - kiúsztatják maguk alól, nem
szeretik századrésznyire sem úgy, mint az alföldi hazátlan bitang, azaz
szocialista. Most olvastam el Szabados Sándor, a fiatal szocialista vezér
röpiratát a védvámokról.
Ez
a fiatal hazátlan bitang jobban ég és küzd a magyar rögért, ezért az országért,
mint Károlyi Sándor egész fajtája - kiszámítva belõle a hazaárulókat. - Csak
nyíljanak meg egy kicsit a szemek és az agyak ebben az országban, hamar világos
lesz, hogy a szociáldemokrata párt a leghazafiasabb párt. Persze nem az
osztálybetyárok által kompromittált hazafiasságot értjük ez alatt.
A
német szocialisták mentették meg például most a katasztrófától hazájukat.
Nálunk is így lesz még valamikor. A magyar junkerek még sokkal butábbak és
ártalmasabbak, mint a németek. No és a liberalizmus gyalázatosan lejárta magát.
Már a magyar parlamentben is. Itt van véletlenül még néhány igazi liberális is.
De ezek szégyenlik már a liberális címet. Még ebben a mi osztályparlamentünkben
is immár csírázni kezd a radikális jövendõ.
A
többit pedig el fogja végezni Khuen úr, a hét hõse. Egy év múlva több újságíró
lesz a börtönben, mint szabadon, aminek persze örülni fog a
junker-Magyarország. Csak jó késõn fogja megsiratni ezt az örvendezést. A
kutyának is jobb dolga fog lenni, mint a szociáldemokratának. Sajtószabadság,
gondolatszabadság, gyülekezési jog stb. Egyelõre mind eltûnnek Khuen úr által.
Ez nem vad jóslás. Ez így lesz. Khuen úr rendet jött csinálni. És lesz itt
harc. Osztályharc, kultúrharc, ezerféle harc. Szép lesz benne élni. Jómagam
ugyan ki fogok szökni az elsõ súlyosabb elítélés után. Mert bátran, igazán
szeretek beszélni, de dutyiban ülni nem.
De
addig is, míg ez eljövendõ nagy ügyekrõl kell zengedezni, bugyog bõven a témák
forrása. A politika, hála Istennek, kezd kimenni a divatból. Óh, pompásan
mulatok most a kávéházak politikusain. Megdöbbentek és elhallgattak. Érzik a
szövevény hatalmát. Érzik, hogy itt már õk gyengék a bontogatásra. Lesz-e
miniszterelnök Tisza vagy sem. Marad-e Apponyi vagy megy. És a többi.
Mindezekhez hozzá mert szólni mindenki, sõt fogadásokat is kötött. Ám érzik,
hogy most már szövevényes, misztikus, súlyos és a kávéházakban lakozni nem bíró
a helyzet problémája. Mert az. És hálaistennek most már legalább egyelõre,
pihen a politika. Ellenben nem pihennek a nagyváradi fináncok. A rendõri
sajtóiroda is nap mint nap beszámol egy-egy szenzációról. Az orfeumok sem
pihennek. Soha ennyi orfeum még nem csábította a nagyváradi szalmaözvegyeket.
És micsoda izgató témák! Miért szöktek meg a Várady-sanzonettek? Mikor jönnek a
Djelma-nõvérek? Kivel pezsgõzött Ernyei Frici? Ki udvarol Nádasi Ilonkának?
Péter király nyugodtan kormányozhat. A nagyváradi közvélemény csoda módon le
van kötve. Aztán Gyula is közel van. A Haller-párt ugyan nem ad mostanában
kommünikét de Parlaghi Kornéliának minden nap nagyváradi udvara van. B.
Ruzsinszky Ilonát, az éneklõ csodát pedig - mint a lapok írják - Belgrádból
eljárnak meghallgatni. Hogyne mennének Nagyváradról?…
…De
hajh, hagyjuk félbe a dolgot. Kinézek az ablakon. Újra szakad a hideg esõ.
Agrárius, elégikus hangulat száll meg engem is újra. A kis tagban, ott az Ér
mellett, nem érik a búzakalász. És nem érik sehol. Kiss Józsefet vállalom újra,
mint egykor, mesteremnek. És imádkozom a Naphoz. Kergesse el a felhõket. Mert
bizonyisten országos bánat lesz ebbõl!…
Nagyváradi Napló
1903. június 28.
(Dyb.)
|