|
Barabás
napjáról, a véres vasárnapról beszél az egész ország. A parlament is errõl
beszél. Ám ez nem jelent sokat. Van-e csacsiság, mit a parlament idõlopói
parlamenti nívóra nem emeltek? De a véres vasárnap nem volt csacsiság. Nagy gondatlanságok,
nagy szenvedélyek és nagy gonoszságok összejátszása volt. A képviselõházban
egyébként maga Barabás hozta szóba és elismerjük, teljes objektivitással
ismertette a lefolyt nagyváradi eseményeket. Barabás ezenközben a Ház elnökének
bejelentette, hogy a mentelmi jogán sérelem esett. Ez már nem vall
objektivitásra. A „s[i] fecisti, nega” nem elég regula neki. Õ csinált mindent
beszámolójának ily nehéz, izgatott hangulatban és idõben való forszírozásával,
s õ siet a vádemeléssel.
Hát
viszonvádat emelünk, Barabás úr. Nagyvárad polgársága nevében. Ez a polgárság
istenugyse nem kívánta ilyen zavaros és ideges politikai világban az ön
beszámolóját. Nagyon hasznosan és bölcsen megcsömörlött a politikai heccektõl.
Nem vágyott a vasárnapi malomalja-politizálásra. Ám Barabás úr úgy hitte,
elérkezett a pillanat, hogy Európa reá tekintsen. Lejött. A többit tudjuk.
Vádat emelünk Barabás ellen. Az õ megjelenése és viharidézése felzavarta s
vérrel fröcskölte be a nagyváradi társadalmat. Ha egész nyíltan nem is jelentették
csupa kíméletbõl neki, hogy itt nem nagyon vágynak most az õ látására, de
érezhette ezt. Még a saját pártjának jó része is úgy vélekedett, hogy nem
szabad most lejönnie Barabásnak. De õ lejött. Európa ugyan nem nagyon figyelt
reá. De Bécsben, hol túlontúl jelentõs és érdekes embernek látják és tartják
Barabás Bélát, hogy ki fogják ezt a véres, botrányos esetet használni -
ellenünk! Ez az okosság politikája, Barabás úr?…
Barabás
napja elõreláthatóan sokáig fog témát adni. Nagyváradon pedig különösen
emlékezetes lesz. Nagyon lelkiismeretesen vizsgáltuk meg a dolgot. Nem tudjuk a
felelõsséget sem a függetlenségi, sem a szabadelvû, sem a szociáldemokrata
pártra, sem a bámész, sem a gonosz indulatú tömegre, sem a rendõrségre, sem a
katonaságra, sem Gerõre, sem Bordéra hárítani. Megengedjük, hogy a
szenvedélyesség és izgatottság minden oldalon hibákat idézett elõ, de a
legnagyobb hiba mégis ez az alkalomszerûtlen idõben tartott beszámoló beszéd
volt.
Nagyváradi Napló
1903. július 14.
|