|
- Beszélgetés Rimler
Károllyal -
Itthon
van a podeszta. Jókedvben és színben. Nem pihenésbõl jött pedig. Bámulatosan
tudja ez az ember hajszolni magát. A kreuzeni csöndbõl egyenesen robogott
Drezdába, mely maga az idegpusztító nagyszerûség ma. Szinte két héten át járt,
figyelt, tanult és rögzített itt reggeltõl estig. Társával, a fõmérnökkel
együtt. Biztosan rászolgált négy heti Kreuzenre újra, de jött haza, s tegnap
reggel már ott izzadt az öreg városházán. Délután pedig beszélt velünk arról,
amit hozott. Sok szóval, tûzzel, lelkesedéssel és keserûen mégis. Úgy van,
ahogy a minap írtuk. A drezdai nagyszerûség elszomorító ám, ha e nagyszerûség
képét például Nagyváradra vetítjük. De jegyezzünk le csak egy-két dolgot abból,
amit a podeszta mondott.
*
A
drezdai kiállítás egy hatalmas kultúrország erõ-esszenciájának önérzetes,
büszke csillogtatása. A német városok Németország erejének java, alapja,
forrása. A drezdai kiállítás mindent összehordott, ami a fejlett városi életnek
része. A múltból, a jelenbõl. De talán a jövendõbõl is. Mert maga a kiállítás
megfestése Németország jövendõ útjának.
-
Megdöbbentõ ez a nagy erõ - mondja a podeszta -, ha magyar szemek nézik, s ha
magyar emberek gondolkoznak rajta. Beérjük e biztos, pompás útján ezt a
hatalmas erõt? Sok hitnek kell lenni az emberben, hogy csüggedten ne mondja:
aligha…
*
A
jövendõt jelenti a drezdai kiállítás. Miként mi írtuk volt, a jövendõ városát
látjuk meg benne, a nagyot, a bölcsen lakottat az emberi képességek és erõk
idegducát. Hiszen például külön kiállítása van a halottégetésnek, ami a jövendõ
zenéje még. Külön históriával, technikával, statisztikával és irodalommal. De
nemcsak a halottégetésnek. Külön kiállítása van még az emberi szellem sok forró
produkciójának, mely majd lehûlve s sziklaszilárdan ráül a mai berendezés
romjaira…
*
Nagyvárad
azért okulhat, sõt el is tanulhat egyet-mást a drezdai nagyszerûségbõl, a mi
kis erõnkhöz, kis viszonyainkhoz illõ egyet-mást. A podeszta és a fõmérnök nagy
memorandumot készítenek. E memorandum a drezdai anyagnak Nagyváradhoz szabása
lesz. Jóakaratú, tudós szabás. Talán olyan, amely Nagyvárad és Drezda, illetve
a német város nagy termetbeli különbségeit itt-ott sok bizalommal meg sem
levõknek fogja mutatni. Helyes ez. Nagy bizalommal és nagy akarattal kell ám a
kultúrformákat a magyar formákra szabni.
A
villamos ügyekben lesz talán legbeszédesebb és legbiztatóbb ez a memorandum. Ez
a rész majd nagyon sokra oktathat bennünket. A drezdai kiállításon mindegyik
csoportnál s így a villamos csoportnál is az összes villamos mûveket készítõ
gyárak kiállították gyártmányaikat. Rengeteg látni és követni való van itt. A
csatornázás, a kövezés, a városrendezés, tûzoltás stb. anyagából lesz aztán sok
a memorandumban. És magáról Drezdáról. Mesés város ez. Ideálisan alkotott.
Parkok mindenütt. Mûvészi és praktikus építkezés. Csodálatos rend és tisztaság.
Sokat mond például az a gyermekesnek látszó, de közvetlen és a hatást legjobban
jellemzõ, hirtelen gondolat, hogy itt egy gyufaszálat sem szabad ledobni.
Kikeféltek, ragyogók az aszfaltok… Tíz-húsz nap nem elég.
-
Estefelé már csak vonszoltuk magunkat - beszéli a podeszta -, de valósággal
átadják egymásnak a nézõt az érdekesebbnél érdekesebb csoportok. Egyik-egyik
megfogja, s belemélyedést parancsol reá.
A
drezdai nagyszerûséget talán egy esztendõn át tudná járni a modern szomjúságú,
reagábilis lelkû ember.
*
…Drezda
és Nagyvárad. Bizonyos szomorúsággal ejtette lejjebb az és után a hangját a
podeszta. De aztán újra felragyogott a szeme.
-
Meg fogunk csinálni sok mindent, amit lehet. Amit csak lehet…
…Üdvözölje
bizalommal és szeretettel a podesztát mindenki. Mert õ bizalommal és
szeretettel jött haza s állt a munkába…
Nagyváradi Napló
1903. augusztus 15.
A. E.
|