|
- Egy kis dráma a
Wőber szállóban -
A
nagyváradi Wõber szállóban csütörtökön délután hat és hét óra között egy kis
szerelmi dráma játszódott le. A hõse, illetve hõsnõje egy primadonna, de nem
drámai primadonna, hanem énekesnõ. A dráma szerencsére nem vált tragédiává,
hanem, hogy a színpadi mûfajok terminológiájánál maradjunk, majdnem vígjátékká
enyhült.
Tegnap
Nagyváradon nagyon sokat beszéltek errõl a históriáról. Tarka kommentárokat
fûztek hozzá. Majd újabb és újabb verziók keltek szárnyra. Pedig az igazság
annyi, hogy egy kedves, fiatal színésznõ annyira szerelmes, hogy a szerelem
miatt esetleg meg tudna halni. Márkus Aranka a szerelmes primadonna. Az elmúlt
szezonban a Szigligeti Színház koloratúr énekesnõje volt a gyönyörû hangú
leány. Az elmúlt õsszel sokat beszéltek róla egy másik szerelmi dráma révén, de
akkor nem a mûvésznõ akart meghalni, hanem õ miatta s viszonzatlan szerelem
miatt egy nagyváradi újságíró, ki azóta Budapestre távozott.
Márkus
Aranka virágvasárnapkor vált meg a nagyváradi színtársulattól. Az utolsó
idõkben nagyon visszavonultan élt. Tudta mindenki, hogy a mûvésznõ szerelmes. A
nagyváradi aranyifjúság egyik ismert és szimpatikus alakja volt az ideál, aki
ezt a szerelmet viszonozta.
Nehéz
szívvel s jóval virágvasárnap után távozott el Nagyváradról Márkus Aranka.
Budapestre ment, hol szülei laknak. Lovagja több ízben meglátogatta. Õ maga is
leutazott egy kis unokanõvérével titokban egypárszor.
Egy
idõ óta kísérletek történtek, hogy ez az összeköttetés megszakadjon. A
fiatalembernek a kebelbarátja, szintén elõkelõ tagja a nagyváradi ifjúságnak,
barátjára nézve azt találta volna üdvösebbnek, ha ez a szerelmes história
befejezõdik.
Szerdán
este újra Nagyváradra érkezett Márkus Aranka az unokanõvérével. A hölgyek a
Wõber szállóba szálltak, mint rendesen. A 11-es számú szobát vették ki a
fiatalember címén.
Csütörtökön
délután hat órakor a férfi jó barátja tett látogatást a hölgyeknél. E
látogatásnak, mint késõbb kiderült, az volt a célja, hogy a mûvésznõt
szakításra bírja, s errõl a férfi mitsem tudott.
Izgalmas
jelenetek folyhattak le a szobában. A mûvésznõ zokogva, magánkívül esett össze,
mikor a vendég, ki pedig a lehetõségig gyöngéden és diplomatikusan végezte
misszióját - eltávozott.
Úgy
fél 8 óra tájban a mûvésznõ unokanõvére segítségért kiáltozott. A szálló
személyzete ijedten rohant be. Márkus Aranka nagy kínok között fetrengett a
pamlagon. Világos volt, hogy a mûvésznõ mérget ivott. Azonnal a közeli kórházba
küldtek egy kocsit, s pár perc múlva a kórház két orvosa jelent meg. Eközben a
mûvésznõ ideálja is értesült a katasztrófáról, s fölindultan, szinte magánkívül
sietett föl az emeleten levõ szobába. Õ semmirõl sem tudott, s kétségbeesve
kérte az orvosokat, hogy mentsék meg a leányt.
Az
orvosok megállapították, hogy Márkus Aranka morfiumot ivott. Egy meglehetõs
tartalmú üvegecskét csaknem teljesen megivott. Az unokanõvére nem vette ezt
észre. Egyébként is tudta, hogy Márkus Aranka idegei csillapítására szokott
olykor pár csöpp morfiumot használni.
Az
orvosoknak sikerült a méreg hatását neutralizálni. Egyik orvos reggelig ott
volt az ágya mellett, mivel a mûvésznõ egész éjjel nagyon szenvedett. Ott
virrasztott a férfi is, kit nagyon összetört a szomorú eset, bár nem egészen
bizonyos, hogy Márkus Aranka öngyilkossági szándékból vette be a mérget,
lehetséges, hogy csak magánkívül, rettenetes idegességében ivott túl nagy
mennyiséget az erõs méregbõl. Reggelre egészen jobban volt a mûvésznõ. Kora
délután már fogadta egy munkatársunkat, ki régi jó ismerõse. Mosolyogva beszélt
a szomorú éjszakáról s ragyogó szemei meg-megpihentek boldogan a férfiún, ki
ott ült ágya mellett, s kit szintén nagyon megviselt az éjszaka.
-
Hasson oda - mondotta többek között -, hogy ne csináljanak a lapok valami
szörnyû szenzációt a dologból. Szegény mama fent Budapesten kétségbeesik. És
nem is volt igaz semmi. Csak én nagyon szerelmes vagyok. És tegnap nem voltam
az eszemnél… Holnapután Gödöllõn énekelek egy hangversenyen…
Tegnap
elutazott Nagyváradról Márkus Aranka. Megnyugodva, jókedvvel és kedves
társaságban.
Nagyváradi Napló
1903. augusztus 15.
|