|
Egy
nagy eposz epizódja a cseszorai háború. Invitációval kezdünk az elzengéséhez.
Szállj meg bennünket óh, szent Szalma, magyar lelkek tûztáplálója s szent Rövid Vezeték, dobj egy szikrát erre a
szalmára, miként ezt a Párizsi Áruházban tetted.
Tehát
háborút zengünk. A seregek szemben állnak. Iszonyú seregek. Trajánnak és
Attilának népei. Három nap és három éjjel zúg a harc zaja… Éjfélkor a tejúton
Csaba vezér vitézeinek árnyai kerengnek. Hallszik a paták dobogása. - Azazhogy
Békés megyében majdnem éhen döglik a paraszt, behúzódott tehát a többek közé
Biharnak Cseszora nevû falujába is néhány békési család. Földet vettek lassú
fizetésre. Rémségesen jól ment a dolguk. Az idén például tíz családnak majdnem
kétszáz kereszt búzája állott egy csomóban. Kétszáz kereszt. Ebbõl esetleg
kikerülhetett volna hetven métermázsa búza. Ez szinte ötszáz forint. Ebbõl
okvetlenül megmarad százötven. Egy családra tizenöt forint jut. A békési
atyafiak szapora emberek. De mégsem állhat tizenöt tagból egy-egy család. Hát
szinte bizonyosan jut egy-egy személyre két egész forint… Azaz jutott volna. A
cseszorai oláhok azonban nem tudtak ebbe beletörõdni. Ezek a zsarnok magyarok
mindenütt fejedelmi módon zsákmányoljanak és éljenek?… A legöregebb cseszorai
oláh sem emlékezett olyan esetre, hogy tíz munkáscsalád egy rövid esztendõ
alatt kétszáz kereszt búza boldog birtokosa légyen. Aztán a jövevény magyarok
föl merték töretni azt a rétet, melyet megvásároltak, s melyre eddig suttyomban
be lehetett hajtani egy-két girhes tehénkét. A nemzeti, büszke felbuzdulás is
dolgozott. Traján népe legyõzte Attila népét. Az oláhok egy szép éjszaka
fölperzselték a magyar atyafiak kétszáz kereszt búzáját…
Ez
vala a cseszorai harc. Nem túlságosan homéri, de rettenetes harc mégis.
Ilyenféle harcok ezer helyen folynak szép Magyarországon. Mi föl sem indultunk
miatta. De hogy morál nélkül ne maradjon a kis ügy, indítványozzuk a
következõket:
1.
Teljes erõvel küzdjünk a perszonálunió kivívásáért, mivel ez idõ szerint
sürgõsebb baja nincs az országnak.
2.
A magyar impérium gondolatával feküdjék és keljen minden magyar ember.
3.
Szemere Miklós reformeszméit ne hagyjuk elaludni. Valóban meg kell nyitni a
fõrendiházat minden érdemes nemes ember számára.
4.
Akié a föld, azé az ország. Sajnos újabban még zsidók is juthatnak földhöz.
Károlyi Sándor bízassék meg egy terv elõkészítésével, miként lehetne a magyar
földnek minden kézre jutható, szabad részébõl is fidei komisszumokat csinálni.
5.
Mivel pedig a nép istentelen és világi javakra áhítozó, néhány ezer szerzetest
hozzunk be még az országba, kik térítsék újra Istenhez az elvadult népet.
A
cseszorai esetbõl kifolyólag ezek volnának a mi szerény indítványaink. Mivel
pedig az ország fölfordult, nyomorult és koldus, veszendõben van minden, és jól
ismerjük a bölcsességet és altruizmust, mely ez ország sorsát intézi,
bizonyosra vesszük, hogy indítványaink meleg pártolásra találnak a magyar
politikai és társadalmi élet uránál. Evvel a költõ elvégezte a dolgát. A
viszontlátásra. A nagy, modern magyar nemzeti eposz legközelebbi cseszorai
epizódjáig…
Nagyváradi Napló
1903. augusztus 29.
A. E.
|