|
I.
Beszélgetés a kávéházban
Apa
és fiú fagylaltot esznek az egyik Bémer-téri kávéház elõtt. A mama a kisleányát
vitte beíratni a polgári iskolába. A kisebb fiú a gimnáziumban van. Talán éppen
a megnyitó ünnepen. Az apa: apa. A fiú gólyajogász. Beszélgetnek.
-
Az indexedet nem írták még alá?
-
Még nem is írhatták, apám.
-
Sokan vagytok?
-
Sokan. X. professzor azt mondja, hogy megint sok a zsidó.
-
Hajh, õk mindenütt sokan vannak. Barátkoznod nem okvetlenül kell velük, de
lefõzhetni lefõzheted õket…
Az
ifjú mosolyog s egy feltûnõen öltözött hölgyet igyekszik szemtelenül nézni. Az
apa folytatja:
-
Jól megválogasd majd a társaságot. Ez a jogakadémia mégiscsak jobb hely, mint
akár a kolozsvári egyetem, akár a debreceni akadémia. Itt még mindig tudnak
válogatni, s különbséget tenni az emberek között. Csak ügyesen, fiú. A veni
sancte-n ott légy…
Megérkezik
a mama és a kisleány, késõbb a gimnazista. A mama boldog. A kisleány nagyon
elõkelõ családok leányaival barátkozott össze. A gimnazista is boldog. Ezelõtt
két nappal letette a pótvizsgát, s nem kell ismételnie, mint már kétszer.
Legboldogabbak a papa és a mama. De legeslegboldogabb a gólyajogász. Délután
utaznak papa és mama. Arra a bodegai korhelykedésre gondol, melyet elõre
megbeszéltek kis és nagy pattyantyúi Pattyantyús Pistával és a Nemesrévy
Bandival…
II.
Indítványok
Az
eszmék és az indítványok egy anyaméhbõl születnek. Nagyváradon szaporák az eszmék
és az indítványok. Dr. Halász Lajos és dr. Sarkadi Lajos egyformán szenzációs
indítványokat nyújtottak be a városhoz. Kuruc indítvány mind a kettõ.
Nagyvárad, a famózus Grosswardein a legkurucabb város a szittyák honában. Az
emberek szinte egymásra licitálnak az indítványaikkal. Még a csütörtöki
közgyûlésig pompás indítványok kerülhetnek elõ. Szokoly Tamás indítványozhatja
a detronizálást, Stocker József királyválasztást a Rákoson, Beczkay Lajos a
kötelezõ árvalány-hajviselést, dr. Altmann Jakab Konstantinápoly elfoglalását s
a független Magyarországhoz csatolását stb.
III.
Tüzek
És
hiában: lázban ég a világ. Szörnyû a perzselés a földön. Lángol minden. A
Párizsi Áruház, a párizsi villamosvasút, Macedónia, Belgrád stb. Legjobban
lángol pedig egy csodálatos folyó, melynek csörgedezése szab meg mindent, ami
emberrel és emberekkel történik. Egy folyó, mely maga ez a nagyszerû és szomorú
élet. Egy folyó, mely nagyon csapdossa lüktetéseivel a falát annak a kamarának,
melyet emberi szívnek nevez az orvos is és a poéta is. Nem ostromoljuk, ami még
most nagy titok. De minden tüzeknek egy forrása van, s egy okból lángolnak
mostanában olyan különös vulkanikus hevességgel mindenek. A pusztuló,
ismeretlen hullócsillagok, a földet rengetõ titokzatos tüzek, a földi alkotmányok
s az emberi szívek, melyeket mostanában majd megemészt a legforróbb, legdrágább
nedv: a vér… A hullócsillagot nem
illik sajnálnunk. Nem tudjuk, milyenek e pusztuló világok. A földrengések ellen
fog valamikor védekezni tudni a csodálatosan fejlõdõ ember. A földi
alkotmányokat megvédik a tûztõl a Gerõ Árminok és Mezey Mihályok. De lesznek-e
Gerõ Árminjai és Mezey Mihályai a lángoló vérnek? A forradalmaknak, a tömegek
és individiumok forrongásának, és minden fajtájú tragédiának problémája ez…
Nagyváradi Napló
1903. szeptember 6.
(-b.)
|