|
A
közönség elfeledte, s könnyen elfeledhette, hogy valamikor verseket írt egy Ady
Endre nevû poéta. Jó verseket, rossz verseket. Régen. A versek egyszerre csak
nem kívántak élni. Eltemetkeztek. A szívben vagy hol. Már ott, ahol a versek
születni szoktak. Három éve lesz, hogy még egyszer utoljára szívekhez kívánkoztak
a jó és rossz versek. „Még egyszer” lett volna a kötet címe. Kevesen voltak
kíváncsiak rá. Az Ady Endre nevû poéta elmúlt. Fölfalta az újságíró, a
szerkesztõ a publicista, amint tetszik. A versek azonban most hirtelen élni
kívánnak újra. Nemcsak a kötelesség hívja õket, de a föltámadott poéta is. A
„Még egyszer” címû kötet pár nap múlva el fogja hagyni Láng József ismert
nyomdáját. Akik annó dacumál e kötetre kíváncsiak voltak, bizony azoknak a
névsorát nem bírom már összeállítani, habár kevesen is volnának. Kérem õket
egyszerû levelezõlapon emlékeztessenek, hogy könyvemet megrendelték volt. Nem
sok számban nyomatom ki bár a „Még egyszer”-t, de a régi elõfizetési föltételek
mellett megrendelhetik e lap szerkesztõségében azok is, kiket netán még e
versek érdekelnek.
Nagyvárad,
1903. szept. 12.
Nagyváradi Napló
1903. szeptember 13.
Ady Endre
|