|
Veni
sancte volt tegnap a nagyváradi jogakadémián. Istentisztelet volt, majd ünnep a
fõiskola dísztermében. Az ünnep nívóját elõre sejtettük. Bozóky igazgató úr s
Persz tanár úr szerepeltek. Kérjük budapesti laptársainkat, ne emlékezzenek meg
véletlenül ez ünneprõl, mert esetleg külföldre kikerülhet újra egy adat a
magyar tudománytalanságról, vaskalapos türelmetlenségrõl, katedrális
ostobaságról. Persz úr ugyanis elzengett egy dalt, melyet röviden az impotencia
elégiájának nevezhetnénk. Persz úrnak tudniillik nagyon fáj még mindig Somló
Bódog. Fölolvasást tartott liberalizmus és etika címmel. Foglalkozott a liberalizmus
keletkezésével és fejlõdésével, tartalmával s lényegével, s azon
következtetésre jutott, hogy az újabb liberalizmus letérítette a magyar
tudományt arról az útról, melyen eddig praktikusan vagy ideálisan, de mindig
díszére vált nemzetünknek. Az újabb materiális és szociális irány a múlt
lerombolásában és az emberi méltóság lealacsonyításában kéjeleg (?), s a
tudomány örve alatt akarják egyesek a kozmopolitikus hazaáruló tanokat (!) a
tömegbe átvinni. Csekély vigasztalásra szolgál, hogy ez a tudomány sem
eredetre, sem jellemre, sem érzelemre nem magyar, csak egyes strébereknek
hangos fogzása. Hivatkozott hosszú tanári mûködésére, mely alatt mindig ideálja
volt a magyar történelemnek, „a régi lomnak dicsõségét zengeni”, s melynek
elismeréseül már rángatni kezdik alóla tanári székét, elve lévén az ifjú
óriásoknak: pusztuljon a maradi öreg jöjjön helyébe az evolúció - a rombolás.
Így beszélt Persz úr! Nem a Kinizsi Pál borozó társaság avató ünnepén, hanem
egy fõiskola nagy alkalmakor… Könyörgünk bizony mi: Veni sancte spiritus. Ha
ugyan egy szentlélek elég volna bizonyos agyvelõk megvilágításához.
Nagyváradi Napló
1903. szeptember 16.
|