|
Búcsúzom
a „Nagyváradi Napló” közönségétõl. Nagyváradról rövid idõ múlva távozom, s a
„Nagyváradi Napló”-nál már mai napon más veszi át a tollamat. A dolgok rendje
hozta ezt így, s talán már régebben elmegyek, ha ezt a várost, ezt a közönséget
s ezt a lapot olyan igazán nagyon nem szeretem. Most már még a megviselt
fizikum s a megegészségesedés vágya is siettetik a válást. Mennem kell tehát.
Úgy érzem, az énemnek egy nagy darabja marad itt. Több mint három év óta
emlékekben, verejtékezésekben, könnyekben, buzdulásokban, vércsöppekben s
mindig szeretetben és hálában adogattam át. Megtart magáénak - ha akar, ha nem
- ez a csodálatosan ható, intelligens, modern Nagyvárad. Haza, vágyódva és
hálásan fogok gondolni mindig ide. E lappal pedig egy leszek mindenha. Sok-sok
hitvallástételben s az ideák szent kultuszában egyesültünk, s maradunk - hiszem
- e lelki egységben tovább is.
A
lap a régi marad, a világosságnak, haladásnak modern, ízléses és bátor harcosa.
Csak egy toll cserélõdik ki.
Kérem
tartsanak meg engem régi kegyességükben s emlékezésükben. Én újra, meleg, hálás
szívvel mondok köszönetet és búcsút.
Nagyváradi Napló
1903. október 13.
Ady Endre
|