106. ZACHARIÁS ÚR

Rövid rendõri hír szólott a minap egy Zachariás keresztnevû ifjúról, akinek a jelesebb neve nem jut eszünkbe. Zengzetes, csinos, román név pedig. A Zachariással együtt különösen szép hangzású. Zachariás úr, ki talán már Berlinben van azóta, elõadást akart tartani Budapesten. Össze is gyülekezett nagy és díszes publikum. Budapesten élõ románok. Az elõadásból azonban nem lett semmi. Nem volt rendõri engedély. A lelkes és zengzetes nevû Zachariás pedig belekerült a rendõri krónikába, amit õ igazán nem érdemelt meg.

Zachariás úr (bocsássa meg, hogy elfeledtük a másik nevét) próféta. Prófétája egy új kultúrának, mely a mienktõl külön akar szövõdni, s mely a mi itt-ott nagyon gyönge szövésû kultúránkból okvetlenül sok szálat fog fölmotolálni. Zachariás úr pedig, ki ifjú ember még, szoborról álmodik ugyan, de egy emléktábla majdnem biztos is már a nevének. Zachariás úr majd sokára, valamikor emléktáblát fog kapni. Úgy áll a dolog, hogy Zachariás úr lesz minden bizonyosság szerint a magyarországi románok elsõ színigazgatója.

Bukarestbõl került át hozzánk Zachariás úr. Ott színiakadémiát végzett. De úgy érezte, hogy nagyobb misszióra termett. Lehet, hogy küldötték ide, lehet azonban, hogy maga fedezte föl a pompás terrénumot. Denikve Zachariás úr jól számított. Zsebében meglehetõs kis pénz­summá­val frekventálhatja a berlini színházakat. A legelsõ magyar színész-direktor megfordulhat a sírjában. Õ bezzeg nem kapott volt stipendiumot külföldi tanulmányútra. Nekünk Vulkán Jó­zsef, az ismert magyarországi román író, beszélt volt Zachariás úrról. A román színház­egye­sü­let nagygyûlést tartott. Talán Segesvárott. Ide érkezett meg Zachariás úr. Temperamentumos, szép hangú, csinos fiatalember. Mikor a nagy gyülekezetnek elszavalta a derék ás kegyes coppée híres és agyonszavalt versét, a „Kovácsok sztrájkjá”-t, szûnni nem akart a szetreászka.

A magyarországi románok színházi mozgalma már régi. Színházi célokra tekintélyes összeget gyûjtöttek már egybe a románok. A román színészeti törekvések élén Mocsonyi, Vulkán, stb. állanak.

Szó volt arról, hogy állandó román színházat vagy színházakat építsenek. Kolozsvár, Nagyszeben, Arad és Nagyvárad kerültek szóba. Végre is az az idea gyõzött, hogy elõbb színészeket kell nevelni.

Az elsõ román színtársulat pedig vándor-színtársulat lesz. A román színházi mozgalom vezetõi tudatosan helyezik a legalsó grádusra színészetük ügyét, hogy annak fejlõdése természetes és biztos legyen.

A színházi alap kamataiból színmûíróknak tûznek ki pályadíjakat, s színinövendékeknek ösztöndíjakat. A magyarországi román színészet nem akar egyszerû szolgálója lenni a bukaresti Tháliának, hanem külön magyarországi román színmûirodalmat s színészetet akar teremteni. Hogy pedig az idõ megérett immár a román színészetre, azt a román színház-egyesület évkönyve érdekes statisztikával igazolja. Néhány esztendõ óta megtízszerezõdött az évenként tartott román hangversenyek és mûkedvelõ-elõadások száma. Aztán vannak már román színpadi mûvek is. Csaknem mind népszínmûvek és históriai drámák. Nemrégiben Nagy­váradon magyar fordításban is színre került Vulkán Józsefnek „István vajda” címû drámája.

Zachariás úr, ki bizonyára a román színészetrõl és terveirõl óhajtott elõadást tartani a budapesti románoknak, szép stipendiumot kapott, hogy külföldre utazzék s tanulmányozza a modern színpadot. Útjáról majd beszámol a színház-egyesületnek, s talán rövidesen meg is fogják bízni egy színtársulat szervezésével.

A román Thália is kordéval kezdi meg útját, de mégis egészen másként, mint a magyar színészet kezdte. A román színészet nyilván szemben áll avval, amit báró Bánffy Dezsõ nemzeti gondolatnak nevez, ám itt és most politika nélkül számolunk be egy igen érdekes kulturális vajúdásról. Thury Zoltán komoly dolgokat mondat el minapi tárcájában az õ román fiskálisával a theátráliák felõl. És csakugyan komolyan kell vennünk azokat, kik az õ Zachariásaikat kiküldik a modern színpad megismerésére, hogy visszajövén, éppen azon tájakra induljanak, melyeken többnyire dunabagonyi nívón álló truppok rágják a csepût a magyar kultúra szent nevében.

Budapesti Napló 1903. november 8.

A-y E-e.