|
Az
ignoramusnak, e szegény, büszke és fájdalmas vallásnak, hivõi észre sem vették.
A dölyfös, kis Zarathusztrák megmosolyogták. A terpeszkedõ, nagy religiók
írástudói rökönyödtek meg csupán, mikor a minap a keresztyén templomba belépett
a rabbi, hogy ott igéket hirdessen. A rabbi, fõtisztelendõ dr. Kecskeméti Lipót
pedig az ótestamentum prófétáiról szólott az Istennek Koháry-utcai hajlékában.
A régi-régi prófétákról. Az új próféták, a szocialista agitátorok például ma
már maguk is templomi elõadásokat tartanak… Ne, ne sápadjanak el az istenhivõ
jámborok! Nem nálunk történik ez, nem a hármas halom, hanem a még több halom
országában: Svájcban.
Fõtisztelendõ
Kecskeméti Lipót fõrabbi úr fölolvasása különben is csak annyi belsõ szenzációt
rejtegetett, hogy ezekért az igékért néhány rabbi-társa már-már máglyára vitte
a fõtisztelendõ úr lelkét, miként lelkestûl-testestûl máglyára hurcolták annak
idején a nemes Villanovanus mestert, a De
trinitatis erroribus szent makacsságú mesterét, ama néhai való tudós Servet
Mihályt. Egyébként pedig nem akarunk egy már megtörtént felolvasásnak reklámot
csapni. Ézsaiás, Malakkiás, Hozseás és a többi. Aki kíváncsi volt rájuk, az
elment. Elõre sejtettük, hogy nagyon sokan mennek el, pedig a próféták
nincsenek nagyon divatban. Az emberek szeretik megbámulni a ritka látványokat.
Oh, nagyon megbámulták ezt is: a keresztyén templomban a rabbit!…
*
Szeretett
felekezetemnek, a kálvinista felekezetnek papjai közül néhányan beleszerettek
mostanában Bodnár Zsigmondba. De gustibus… Hanem a hullám-teóriát szépen
kezelik. Nemrégiben egyikük igen érdekesen azt fejtegette, hogy olyan idõkben,
milyeneket közönségesen reakciósaknak hívnak, s milyen a mienk is, a katolikus
egyház harcias lesz, a lutheránus majdnem olyan lesz, mint rendes idõkben a
katolikus, a kálvinista majdnem lutheránussá, az unitárius majdnem kálvinistává
válik… Most ez az én pap-íróm talán hozzátenné, hogy a haladó zsidó pedig
majdnem unitárius lesz… Igaza persze semmiképpen sincs Bodnár Zsigmond papi
tanítványának, de megkérdezzük tõle, ha ezek a mai idõk elmúlnak, a magyar
protestáns irodalmi társaság befogadja-e tagjai közé az unitáriusokat is? Mert
ma nem fogadja be. S ha igaz, valamelyik magyar lutheránus teológián azt a
vitakérdést tûzték a leendõ papok elé: pogányoknak tekintendõk-e az
unitáriusok? Ebbõl elképzelhetik a zsidók, hogy róluk miként vélekedhetik a mai
idõk ortodox teológiája…
És
igazuk van, akik megbámulják ma a rabbit a keresztyén templomban. Csupa
nagyszerû csodákkal, eredményekkel ékes ez a kor. Szabad megvetni a vallást.
Szabad új vallást hirdetni. Szabad átbocsátani a történelemnek mindent, ami a
vallások közt és körül leviharzott. És mindezek mellett megdöbben a világ, ha a
religiók mernek csupán addig is eljutni, hogy egy az Isten és egy az élet…
*
A
religióknak persze nem szabad engedniök. Azért religiók. A magyar protestáns
irodalmi társaság legutóbbi gyûlésén - teszem - nem volt egy öklömnyi
unitárius. És nagy fölháborodás leszen abból, hogy a Dávid Ferenc-egylet, az
unitáriusok irodalmi társasága nemcsak az õket kitagadó protestánsokat
invitálja meg, de meginvitálja a zsidókat is, meginvitál minden eszmehirdetõt.
Hát Dávid Ferenc azért pusztult el a dévai vár tömlöcében, hogy pár száz év
múlva felekezete megszégyenítsen türelmével minden felekezetet? Fölháborító!…
Ne
valljon bár vallást, lelkével az elõretörõ, babonátlan, kiváltságos lelkek
eszméi között éljen bár - örvendeznie kell ma annak, ki e sok értelmetlen
szomorúsággal zavaró országban él. Mennyi lecke ez, s hányfelé szól, int és
pirít ez a lecke: az istentudomány egy zsidó tudósa igéket hirdet egy keresztyén
templomban! Eszünkbe jut egy unitárius tudós prófétai dicsekedése: „Eljön az
idõ, s a mi vallásunk nem lesz vallás. Velünk lesz mindenki, aki keresi a
mindenséget kormányzó egyetlent, s bízik az emberi értelem csodálatos
erejében…”
Áldassanak
a próféták, kiknek neveit keservesen magoltuk mint iskolás gyermekek. Íme az õ
révükön történik egy jó, nemes, lelkesítõ és szép dolog olyan izgága, beteg és
homályos társadalomban ahol ó, jaj, fölöttébb ritkák az emberséges, fölemelõ,
tiszta spektákulumok…
Budapesti Napló
1903. december 8.
(A-y.)
|