|
- Ujra ég a
szalmakazal -
Meggyújtottak
újra egy szalmakazlat. A szalmalánggal ki akarják világítani Magyarországot, s
aranyércet akarnak olvasztani vele.
Mégis
csak filozófus ember Rádl Ödön, hogy távol maradt ettõl a szalmakazal
gyújtástól, s nem ment el az országos irodalmi szövetség keddi komédiájára,
hanem a Szigligeti Társaság mandátumát rábízta Endrõdy Sándorra és Várady
Antalra, kik tagjai a Szigligeti Társaságnak s Petõfi Társaságnak is, és akik
jól tudják, hogy mennyit ér egy anket, mely bankettel kezdõdik s bankettel
végzõdik.
Mint
annak idején megírtuk, a Petõfi Társaság a vidéki irodalmi társaságokkal
szövetkezve országos irodalmi szövetséget akar csinálni. Kedden a Petõfi Társaság
gyûlése után, melyen mellékesen szólván gróf Zichy Géza megint fölolvasott egy
„keresztneve Sándor” nívójú versikét, összeült a fölsereglett vidékiekkel a
budapesti Petõfisták egynehánya, kik elõtt Pekár Gyula országgyûlési képviselõ
terjesztett elõ egy javaslatot, mely szerint a létesítendõ új szövetségnek az
összes vidéki közmûvelõdési és irodalmi társulatok tagjai lennének, s egymás
hazafias mozgalmait támogatnák, a bárhol termõ nemzeti eszméket felkarolnák. -
A szövetség székhelye Budapest lesz, de minden évben tartanának nagyobb vidéki
városokban gyûlést, így gondolván megtörni a közönség közönyét. A határozati
javaslat így szól:
Az
ország irodalmi és közmûvelõdési egyletei „Országos Irodalmi Szövetség”
elnevezésû egyesületet alkotnak, oly célból, hogy a kölcsönhatás által:
a)
egymás hazafias akcióit támogassák,
b)
a magyarságot fenyegetõ veszélyekre egymást figyelmeztessék, s azokat közös
erõvel elhárítsák,
c)
a bárhol termõ nemes eszméket közösen felkarolják, a bárhol megnyilatkozó új
tehetségeket lehetõ hamar és országosan érvényesítsék.
Az
Országos Irodalmi Szövetség székhelye Budapest, de köteles minden évben másutt
nagygyûlést tartani, hol tagjai mentõl nagyobb számban jelenjenek meg. E
nagygyûlések lehetõleg olyan helyeken tartassanak meg, melyek nagyjaink
emlékérõl szenteltek, s melyeken e nagyok érdemeinek hangoztatása által a
közönség közönye megtörhetõ és a hazafias lelkesedés elõmozdítható. Az O. I.
Sz. tisztikara áll egy díszelnökbõl, egy elnökbõl, egy alelnökbõl, egy
titkárból és egy nagyobb számú igazgatóságból, melynek kétharmada vidéki tag
legyen.
Az
így megalakult szövetség tartja elsõ ülését f. é. március 15-én.
A
hozzászólások után Jókai Mór elnök az értekezlet határozataként kimondotta,
hogy bizottságot küld ki a szövetség szervezésére és ennek tagjaiul a
következõket választotta meg: Pekár Gyula: dr. Csengery János, Komlóssy Artur,
Balassa Ármin, Vojtó Pál, Rádl Ödön, Szundy Károly, Bartha Miklós, Vértessy
József, Vancsó Antal, Geduly Henrik, Ferenczi Zoltán, Koroda Pál és Lator Sándor.
Most
már ez a bizottság okvetlenül csinál egy szövetséget, mely hazafias banketteket
fog tartani, dikciókkal fogja leverni a magyarság ellenségeit, lesni fogja a
nemes eszmék termését, s szedegetni fogja az új fényes talentumokat, mint a
gólya a békákat a mocsárból.
Mihelyst
valami pátosszal, hazafias frázisokkal íródik és mondódik ki: nálunk szokás
szerint szent és sérthetetlen. Nohát bennünket mondjanak hazaárulóknak, s nem
bánjuk, bárminek, de kimondjuk: tessék komolyan, okosan elgondolni a tervet, leszakgatni
a „határozati javaslat” frázisait. Lesz abból a tervbõl valami?
Intelligens,
komoly és hasznos idea, az O. I. Sz. ideája? Tessék csak az országos nemzeti
szövetségre gondolni, pedig az több látszólagos okkal, móddal és józansággal
indult meg. Egy pár ováció lesz még s egy pár bankett. Aztán vége. A
szalmakazal ellángolt.
Urak,
urak!… De nagy gyermekek is vagyunk ez országban mindannyian. Politikusok, írók
stb. stb. Mindannyian csak játszani tudunk, olyanok vagyunk, mint az elsõ
elemisták. Már ábécénk van, palatáblánk, irkánk, pennánk, s mi ezekkel is csak
úgy játszunk, mint eddig a nádszálparipánkkal, lábunkkal.
Egy
kicsi kis tett, egy kis munka, csöndes, becsületes munka mennyivel több
eredményt hozna, mint ez a sok hejretyutyutyu. A munkához pedig olyan könnyen
kapna teret mindenki. Nem kell hozzá anket, bankett, ováció és dekoráció, csak
egy kis komolyság kellene!…
Nagyváradi Napló
1903. január 8.
|