|
I.
-
A leggyengébbek -
A
letöröttek, a katasztrófát várók valósággal bemenekülnek az éjszakába. A
nagyváradi éjszakának mindig van három-négy alakja, kiknek fején vagy mellén
már mintha látnók a véres nyílást, melyet a golyó nyitott. Bár a golyó helyett
nem egyszer a gyorsvonat s egy hamburgi gõzös fejezi be vagy odázza el a
tragédiát.
Csak
néhány év óta a nagyváradi éjszakáknak hány víg és szomorú alakja hullott el!
Pezsgõs murik, naktmuzikok s elegáns gavallér-heccek rendezõi. A nappali világ
álmélkodott. Ezek a tragédiák mind az éjszakában érlelõdtek meg.
Sok,
nagyon sok kerül az éjszakákba menekülõk csoportjába a víg, a snájdig, a fényes
ruhájú katonák közül. Az aranyzsinórt mállasztja, koptatja, leszedi az éjszaka.
Most
éjfél felé jár az idõ. Kinézünk a hideg, sötét éjszakába, s úgy rémlik, hogy
fölvonulnak hosszú sorban.
A
sor elején jõ egy hetyke, csinos képû hadnagy. Mikor már elpusztított maga
körül mindent, mámoros agyvelejébe erõvel beledisputálta azt a hitet, hogy
szerelmes egy kassziros frájlába. Ez legalább hittel halt meg. Egy vidám
éjszaka után hajnalpirkadáskor agyonlõtte magát.
Látjuk
azt a fõhadnagyot, akit sok-sok éjszaka után beinternáltak oda, hol örökös az
éjszaka, a bolondok házába. És itt kegyetlenül kijózanodott a szegény, víg,
híres vérû fiú.
Két
nyalka tiszt, az egyik huszár, a nagyváradi éjszakákból Amerikába menekült. Az
egyik egy szállodában szolga. Ebben a szállodában a szolgaszemélyzet volt
osztrák és magyar tisztekbõl kerül ki.
A
vastag fekete bajuszú, krakéler fõhadnagy eltûnt. Sok éjszakát átvirrasztott, s
ki kellett ugrania az egyenruhából, s menekülnie.
Hát
a szép, a deli kapitány? Hogy sajnáltuk, mert szép volt, hódító és fiatal.
Agyonlõtte magát. Mámorban, szépen, katonásan halt meg.
És
a többi. Sok önbizalmat, ifjúságot, vért isznak fel a nagyváradi éjszakák. Csak
a napokban is egy vidám, kedves, ismerõs katonafiú letörésérõl hallottunk. Az
éjszakák mártírja õ is.
Titokzatosak,
varázsukkal megejtõk és elveszejtõk az éjszakák, a nagyváradi éjszakák. Jaj a
gyengéknek, és a katonai fiúk között sok a gyenge. Beleszédülnek az éjszakákba…
Nagyváradi Napló
1903. január 16.
|