|
Már
tegnap el kellett búcsúznia tõlünk Ujházi Edének. De hat napra búcsúzott
csupán. A jövõ hét ismét három Ujházi-este gazdagságát ígéri.
A
színtársulat tegnap ünnepelte igazában a mestert. A tegnapi elõadás, igen, ez
már méltó volt Ujházi Edéhez. Benkõ Joláné s Tóth Eleké elsõsorban ez az igen
nagy érdem. Ám a többiek is részesednek belõle.
Hogy
egyébként milyen volt az este? Zsúfolt, szívvel, erõvel mulató, jókedvû ház. A
bolondos huncut darab egy-egy bökkenõjénél állott az elõadás a harsogó
kacagástól.
És
milyen volt a mester? Mesésen pazar. A legnagyobb kincsbõl pazarolt: az
Ujházi-humorból. Igazi gyönyörûség, derítõ erõ volt minden szava, mozdulata,
tükrözése.
A
közönség hálás volt nagyon. Ujházit számtalanszor megtapsolta a nyílt
színpadon, a fölvonások végén pedig nagyon sokszor kérte hangos tapssal,
lelkes, kedves lármával a függöny elé.
És
most örömmel írunk ide valamit. Az Ujházi-láz teljes. És úgy látszik, hogy még
egyre növekszik. A jövõ héten Nagyvárad alighanem nagy dolgot fog produkálni.
Vagy nem nagy dolog-e manapság, ha minden primadonna-lázakon túltesz az
Ujházi-láz.
Nagyváradi Napló
1903. január 17.
|