|
Mit
akar a belügyminiszter Nagyváraddal? Azaz dehogyis a belügyminiszter. Széll
Kálmánnak más a dolga. Õ nemigen törõdik Nagyvárad ügyeivel. Egy-két nagyképû
tanácsos és osztálytanácsos okvetetlenkedhetik odafönt. Tetejükben Gulner
államtitkár úr. Ez jeles egy úr. A volt nemzeti párt iskolájában nõtt fel. Egy
kicsit nagyképû, egy kicsit reakcionárius. Minden lében kanál, s azt tartja, hogy
ha már szegény Horánszkynak hamar itt kellett hagyni a fúzió hatalmát s a földi
dicsõséget - õ legalább sokat fog magáról beszéltetni, s megmutatja, hogy
milyen veszekedett módon munkás korszak az új korszak, melyet õk teremtettek
volt nemzetiek s jelenben is jezsuiták.
Úgy
kell lenni, hogy Nagyváradra pláne nagy kedvvel utazik Gulner államtitkár úr.
Nagyvárad a Tisza Kálmán városa - volt. Nagyvárad mindig ismerte és sohse
szerette ama kitûnõ hazafiakat, kik ma Széll Kálmán jóvoltából uralkodnak.
Sohse vette be a volt nemzeti párt feudális, agrárius, ultramontán, jezsuita
konyhán fõtt maszlagait. Most Gulner úr fizet a volt ellenfeleknek - a volt
párt nevében.
Alig
néhány nap alatt három nagy erkölcsi pofont kapott a belügyminisztertõl
Nagyvárad város. A szikvízadó dolga volt az egyik. Ezt rögtön követte a
nagyobb. Gulner úrnak nem tetszik, hogy Nagyvárad haladni, fejlõdni, élni akar.
Egy paprikás kis írásban vétót kiált minden haladásnak, fejlõdésnek. Nagyképûen
odaveti, hogy tessék jobban gazdálkodni. Vajon nem több joggal adhatnók mi ezt
a tanácsot a miniszter uraknak? Tegnap kaptuk a harmadik pofont. A Kiss
László-affért zavarja fel újra Gulner úr. Az ügyet tetszik ismerni. A
nagyváradi klérusnak szálka volt a szemében a kálvinista anyakönyvvezetõ. Hajszát
indítottak ellene. A közgyûlés liberális többsége egy kibékítõ epilógussal
befejezte az affért. Gulner úr most a hajszacsinálók pártjára áll, s fölzavarja
az egész affért. Nem az a Gulner Gyula döntött itt is, aki Arad városnak
föloldotta azt a határozatát, mely ingyentelket nyújt a szabadkõmívesek
páholyépületének? Bizonyára ugyanaz a Gulner Gyula. Az a Gulner Gyula, ki
uralomra került pártja iskolájához híven a reakciót szolgálja. Az autonómia
jogait eltiporni, állást foglalni a haladás ellen, szolgálni az ultramontánokat
s emellett nagyképûen játszani a közéleti erkölcsös szerepét. Ez rávall Gulner
Gyulára, az õ politikai iskolájára, a volt nemzeti pártra s a Széll-érára.
Gulner
úr operálhat nyugodtan. Kaffkái révén terrorizálhat. Lehetetlen és ostoba
írásait küldözgetheti a törvényhatóságok nyakára. Tûrik. A gyávaság sohse volt
olyan nagy úr, mint ma. Pedig hejh, Bánffy bukása után Nagyváradon, Bihar
megyében és sok helyütt még nagy volt a virtus.
-
Ha Horánszky miniszter lesz, Gulner és Bolgár államtitkárok - így meg úgy lesz!
Ma
akár Károlyi Sándor lehetne miniszterelnök, Molnár János kultuszminiszter s
Rakovszky István belügyminiszter.
Persze,
hogy nõ is a Gulnerek bátorsága. Már a színigazgató-választásokba is beleszól
Gulner úr. Németh Jóskából õ csinált felsõ nyomással miskolci színigazgatót.
Lehet, hogy ugyanõ fog szerzõdtetni tagokat is a miskolci színtársulathoz.
Szeretnõk,
ha Nagyvárad parlamentje megemberelné magát, s megüzenné Gulner úrnak:
-
Államtitkár úr, még nem egészen szabad a vásár. Még nem lehet ezt az országot
kisajátítani a reakció és az úri passziók számára!…
Nagyváradi Napló
1903. január 21.
|