135. AZ ÕSI VIRTUS VÉGE

- Hogy mulat a magyar? -

Az õsi virtusnak vége immár. Annak amelynek a Józsa Gyurik, a Komáromyak s a többiek voltak a híresbé tevõi. Elúsztak a nagy domíniumok. A múltkoriban Lovassy Andor zengte meg Komáromyról, hogy miképpen. Elvitte a nagy vagyonokat a vér, a bor, a kártya, a cigány. Az öreg Hamza Miska és a többi régi, híres, még élõ cigányok bánatosan beszélnek a régmúlt szép idõkrõl, amikor olyan könnyû szárnya volt a százas bankónak.

Ám mulatni mindig fognak e szittya honban, s szociológusnak, írónak érdemes ám nézdegélni, hogy az õsi virtusból mi lett? Hogy alakult át a magyar lumpoló mûvészet. Van erre nagyon kedves esetünk. Nagyváradi eset. Csak az a sajnos, hogy egyedülálló eset.

Egyik elõkelõ nagyváradi kávéházban a minap éjjel egy nagyváradi úriember mulatott. Olyan, aki nem igen szokott ám kávéházalni, mulatni. - Komoly úriember, kereskedõ. Modern ember gondolkozásra és tudásra. Self made man. Szép vagyonát, pozícióját, tudását maga szerezte. Egy régen nem látott barátja kedvéért történt meg vele a rendkívüli eset, a kimaradás, a lumpolás.

Szerény külsejû, boros üvegekben vándorolt az asztalra a pezsgõ, a cigány tüzesen, kedvvel játszott. A mulatóknak széles jókedvük volt. Szinte várta az ember a régi virtus kitörését, a százas bankó kettétépését, a nagybõgõbe ugrást. A mi úriemberünknek éppen kedves nótáját húzta a cigány, aki kapott is újból egy szép bankót. Ám a bankó mellõl elõkerült egy másik bankó is. Hívták a kávést:

- Ezt az ötven forintot holnap névtelenül a népkonyhának kell beküldeni.

És így ment ez tovább. Mikor a hangulat újra nagyon mámoros volt, újra elõbújt ötven forint.

- Ezt az iparosmenháznak küldjék be.

S ez az önkéntes, gyönyörû önmegadóztatás néhányszor megtörtént ez estén. Soha hasznosabban talán még nem folyt le lumpolás.

Az agrárius urak, a kaszinók urai bizonyára fitymálva hallanak az új stílusról. Tükör sem tört, nagybõgõ sem, nem durrant az üveg, nem volt semmi galiba, de mi, akik nem vagyunk ilyen konzekvensek a fajmagyar tradíciók ápolásában, hálálkodva mondjuk:

- Mégiscsak történnek szép dolgok a világon, s bárcsak szaporodnának az ilyen lumpok…

Vajon ide fog formálódni a magyar lumpoló mûvészet? Ilyen úri tempók lesznek a régi betyár tempók?… Tessék elhinni, hogy e semminek látszó esetben és kérdésben leledzik a magyar társadalomnak egész problémája.

Nagyváradi Napló 1903. március 25.