160. ÜNNEPNAPOK A SZIGLIGETI SZÍNHÁZBAN

- A Nemzeti Színház Nagyváradon -

Históriai eseménynek érezzük a Nemzeti Színház nagyváradi vendégszereplését. A legelsõ magyar színjátszó társaság nem egy vidéki városba ruccant le két estére. A legelsõ magyar színjátszó társaság a Sándorffyak városába jött, a magyar Thália szülõ, nagyerejû talajára, hol késhetett a díszes állandó csarnok Thália részére, de nem késett, elõl lobogtatta szárnyait a szellem, mely teremtette a Sándorffyakat s Nagyváradot klasszikus helyévé tette a magyar színészetnek. Ez a város követelte, mûvelte, megtermékenyítette, nevelte a magyar színésze­tet, s csak ez a város jelölhetett meg olyan nagy alkalmat, mint a mostani. A Nemzeti Színház eljött Nagyváradra, hol mindig a legnemesebben értékelték a színészetet. Eljött, hogy állhasson szülõvárosában egy nagy néhai magyar poéta szobra. A magyar színészet legnagyobb problémáját állította ez alkalom megteremtésével elõtérbe Nagyvárad.

Illusztrálta a nálunk még mindig szomorúan késlekedõ igazságot, hogy a színészet nem önmagáért, hanem az irodalomért van. Azért kell idegen és nem lehet modern magyar darabokkal vendégszerepelni a Nemzeti Színháznak most is éppen, mert a színészet eltávozott a poétáktól, s a poéták, kik úgyis kevesen vannak, nem írnak darabokat, hiszen csak szerepeket lehetne írniok s fölvonásvégeket hegyezniök. Ezért csinál valósággal forradalmat a finomabb lelkekben, ha nyugatibb helyekrõl el-eljön hozzánk egy-egy komédiás csapat. Ezért vannak nekünk valóban nagy színészeink, de azért szikes, sivár talaja a kultúrának a magyar színpad, mely mai útján odajuthat, hogy íróra semmi szükség sem lesz: a színészek összeállanak, s ki-ki megcsinálja a magának és az effektusnak való produkciókat.

Az Arany-szoborért játszás legyen végre hatalmas mementó. Arany János poéta volt. Arany János az irodalomé. Térjen vissza az irodalomhoz, s szülessen újjá a magyar színészet. Ne legyen csak önmagáért való.

Meleg szívvel üdvözöljük vendégeinket, arisztokratáit a magyar színészetnek. Ihlesse meg õket e hely, e minden ízében modern város, mely a jobbért, igazabbért törtetõk nyomában tart, s a magyar színészet õstalaja egyben…

Nagyváradi Napló 1903. június 17.