166. HERCZEGH TERÉZ CÍMÉRE

- Budapest, VIII., József körút 9. sz. -

Tiszteletre méltó fõnöknõ, a Nagyváradi Napló megkapta a címére küldött nyomtatott kérelmet [és] a gyûjtõívet. A kérelmet megõrizzük, a gyûjtõívet; melynek száma 8685, illõ tisztelettel visszaszármaztatjuk. A „Mária Magyarország Nagyasszonyáról nevezett Congregatio” (Fiumei Mária Immaculata) Internatus és Sanatoriumi alapja javára mi - sajnos - nem gyûjthetünk. Óh, tiszteletre méltó fõnöknõje egy szent kongregációnak, eretnekek és zsidók vagyunk mi többnyire, s ha katolikusok vannak is közöttünk, ezek is istentelenül szabadgondolkozók. Mi hát nem gyûjthetünk. Hiába fordult hozzánk bizodalommal, mi e bizodalomra méltók nem vagyunk. A mi nevünk nem fog az aranykönyvbe kerülni, melyet majd a Magyar Nemzeti Múzeumban helyeznek el. A belügyminiszter úr 40127-903 III. b. számú magas rendelete országos gyûjtésre adott ugyan engedélyt, de mi e gyûjtés alól kivonjuk magunkat…

…Pardon, tiszteletre méltó fõnöknõ, megnéztük újra a borítékot. A levél nem egyenesen a Nagyváradi Naplónak szól. Mi másodkézbõl kaptuk. Eredetileg a nagyváradi ipartestület elnökségének szólott.

Hanem visszavonnivalónk így sincs. A tiszteletre méltó fõnöknõ vállalkozásáról már néhányszor elmondtuk véleményünket. Nem fogjuk engedni, hogy ezt a szegény, szerencsétlen országot még jobban beborítsa a sötétség. Kiölték már ennek eléggé az anyagi erejét s kiölték eléggé lelke szabadságát.

A „Marianum regnum” célját országos pumpolással szolgálni mégsem egészen istenes dolog, óh, tiszteletre méltó fõnöknõ. Istennek papi szolgái s áhítatos mágnás fiai úgyis kisajátítva tartják ez ország kétharmad részét. A szegény iparosok adják még oda filléreiket?… Visszaküldjük a gyûjtõívet, tiszteletreméltó fõnöknõ. Kérjük ezúttal elõször Mária Immaculatát, világítsa meg az õ kongregációja fõnöknõjének a lelkét, hogy lássa, milyen rosszul cselekedik. Mi lelkeinknek megvilágosodásáért máshova szoktunk folyamodni, és mi bízunk is ebben a megvilágosodásban. Majdcsak törvény lesz nálunk is abból, amit most tett törvénnyé a francia kamara…

*

E gyûjtésre vonatkozólag értesülünk még újabban valamirõl. Herczegh Teréz megbízta Budapesten Urs Simon és Sinegh Sándor urakat, hogy a kongregáció javára engedélyezett gyûjtéseket lebonyolítsák. Ez a két úr a megbízó okmány hiteles másolata szerint egyenlõ arányban födözi a költségeket, de átengedi neki a fõnöknõ - ugyancsak egyenlõ arányban - a gyûjtés eredményeképp befolyó összeg 35 százalékát számadási kötelezettség nélkül. A szentcélú gyûjtésnek már az elsõ héten 1592 korona lett az eredménye: ebbõl 35 százalék provízió nem is olyan semmiség! Az adakozókat azonban a kongregáció nevében és céljaira sarcolják meg, s nem azért, hogy a teljhatalmú megbízottak gumirádli költségeit õk födözzék. Ami pedig a 35 százalékot illeti, az a legközönségesebb üzletet is az irrealitás vádjával bélyegezné meg.

Egyszóval a könyöradomány-gyûjtés „vállalat”. S hogy ez a vállalat sikerüljön, hogy ez a vállalat hasznot hajtson: azért adta meg a m. kir. belügyminisztérium az egy esztendõre szóló gyûjtési engedelmet, „szent” Herczegh Teréziának.

A jó vidéki szolgabírák ötven-száz korona bírsággal és megfelelõ elzárással büntetik az embereket, ha egy népgyûlésre Budapestrõl odautazó szónok vonatköltségeit szedik össze. Erre az emberséges közvélemény azt mondja: Jól teszik a fõszolgabírák, ha büntetik õket „tiltott gyûjtés” címén, mert azok a gyûjtõk szegény emberek, vagyis - szociáldemokraták. Vajon mit mond az az emberséges közvélemény most ehhez a kormány engedélyezte gyûjtéshez, amely szemérmetlen nyíltsággal üzletté aljasítja a könyörületességet?

Nagyváradi Napló 1903. június 27.