167. AZ EVOLÚCIÓ

No hála Istennek, ennyire már Magyarországon is vagyunk legalább. Mûveltebb országok pár évtizeddel elõbb túlestek rajta. De végre már nálunk is tudomást vesznek tudományos­ságokról. És üldözik õket. A Pikler és a Somló Bódog esete után most újabb affér keletkezett. Dr. Gaál Jenõ két könyvet írt az Akadémia megbízásából Széchenyi grófról. Mikor Gaál Jenõ gróf Széchenyi rendszerét méltatja, vizsgálódásai és Széchenyi irataiból, beszédeibõl és naplóiból közölt idézetekbõl vett bizonyítékok arra a következtetésre juttatják, hogy Széchenyi rendszerének alapja, melyen okoskodásait és egész politikáját felépítette [az evolúció]. Bizonyítja ezt - a szerzõ szerint - az, hogy az evolucionista (fejlõdéstani) elméletnek nemcsak sejtelme, hanem tudata is él benne, mint korának legtöbb írójában és politikusában. Ezt Gaál Széchenyi munkáival igazolja. Ez a tan nem tetszett az Akadémiának, és emiatt az Akadémia elutasította magától a mûnek kiadását. Micsoda vakmerõség azt állítani Széchenyirõl, hogy ugyanazt az elméletet vallja, amit Darwin és Spencer, hogy Széchenyi az evolucionizmusnak, azaz annak az elméletnek a híve volt, amely mindent a természetes fejlõdés okából magyaráz meg. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy az Akadémia is a klerikálisok kezébe került. Nem baj. Az Akadémiára úgyse igen adott intelligens ember sokat. De az már valami, hogy még az Akadémiának is foglalkozni kell immár modern tudományos igazságokkal.

Nagyváradi Napló 1903. június 27.