171. A SZABADKÕMÛVESSÉG REJTELMEIBÕL

Evvel a címmel már csaknem állandó rovatot honosított meg az Alkotmány”, a „rejtelmek”-et a szabadkõmûvesek lapjából a „Kelet”-bõl, melyhez hozzájuthat egyébként bárki, közölgeti a néppárt lapja. Ezúttal elég érdekes dolgokat közöl. Megtudjuk a többek között, hogy dr. Várady Zsigmond mint a „Nagypáholy” ünnepi szónoka, tüzes harci riadót fúvott a klerikális veszedelem ellen. Örömmel olvastuk ezt. Végre megmozdulnak a szabadkõmûvesek is. Igaz, hogy fölötte nehezen. Gajáry Géza például egy kátét szerkesztett, melyet sok ezer példányban osztottak volna szét az országban a nép felvilágosítására, de ehhez nem merte jóváhagyását adni a „Nagypáholy”. Pedig a veszedelmet látja a „Nagypáholy” is. Így ír jelentésében a többek között: „Látja, hogy a sötétség tábora ez évben sem henyélt és nem egy ponton, mint félelmetes reakció foglalt állást. Nos, hát elõre az ellenségre! Hogy a nemzet szellemét, hogy ezen országban a kor szellemét ne lepje el, ne bélyegezze meg a fekete himlõ, azért oltsuk, oltsuk be a szabadelvûségnek, a természetes haladás akaratának, a szabadkõmûvesi tavaszi vágynak oltó anyagával.” Csak látnók már!…

Nagyváradi Napló 1903. július 14.