185. NÉVTELEN LEVELEK

Névtelen levelek érkeznek hozzánk néhány nap óta, amelyekben arra figyelmeztetnek és azzal fenyegetnek bennünket, hogy a nagyváradi szocialisták tüntetésre és ablakbeverésre készülnek a „Nagyváradi Napló” szerkesztõsége ellen. Köszönjük a jóakaró és jóindulatú figyelmeztetést, de sem a fejünket, sem az ablakainkat nem féltjük a betöréstõl. Csak rajta, tisztelt szocialista vezérek, mi türelemmel, félelem és felindulás nélkül várjuk az önök haragjának, vagy az önök bosszújának ellenünk tervezett megnyilatkozását. A mi vagyonunk éppen olyan csekély, mint az önöké, abban ugyan sok kárt nem tehetnek; - a mi igazságunktól pedig, amelyet meggyõzõdésünk szerint védelmezünk, semmiféle tüntetés vagy terrorizmus nem fog bennünket eltántorítani.

A mi igazságunk tetszett önöknek, tisztelt szocialista urak addig, míg tollainkkal az önök igazságát s a munkásosztály érdekeit szolgáltuk, amint szolgálni fogjuk azt radikális, liberális hitvallásunk szerint a jövendõben is, valahányszor azt látjuk, hogy a tõke vagy a hivatalos hatalom erõszakkal akarja eltiporni a munkások jogait, vagy ezután kivívandó jogaiért folytatott nemes küzdelmünket. Oh, amíg a tények és események arra ösztökéltek bennünket, hogy szembeálljunk a kapzsi tõkével és az erõszakoskodó hatósággal, és megvédjük legjobb erõnk és tudásunk szerint az önök igazát, addig fölöttébb kedves, nagyra becsült és szókimon­dónak nevezett újság voltunk mi Önök elõtt, úgyhogy kitûnõ pártlapjuk, a „Népszava” is megdicsért bennünket, és elismerte a munkásosztály védelmében kifejtett buzgalmunkat. De abban a percben, amikor elõször voltunk bátrak rámutatni a t. helybeli szocialista vezérek tévedésére, túlzásaira -, Önök menten siettek ellenünk felháborodni, és nyílt népgyûlésen azzal vádolni, hogy le vagyunk kenyerezve, meg vagyunk vesztegetve stb.

Azzal a váddal éppen olyan keveset törõdünk, mint az önök mostani bosszútervével, s egynehány bõrébe nem férõ, mindenáron zavart és felfordulást akaró szocialista ifjú úr ostobasága nem tudott bennünket eltántorítani attól az igazságunktól, hogy a jövõben is minden téren és minden alkalommal szolgáljuk tollunkkal a munkásosztály érdekeit, kenyeret és jogot követelõ szociális törekvéseit. Dehogyis azonosítottuk az izgató, népbolondító és dologtalanul élõ agitátorokat a józan munkásnéppel, a szociáldemokrácia fönséges eszméiért nemesen hevülõ proletársággal.

Az a hitünk és meggyõzõdésünk, hogy a munkásosztály igaz érdekeit védjük, amikor óva figyelmeztetjük õket, hogy ne üljenek fel azoknak a dologkerülõ izgatóknak, akik szinte foglalkozásszerûen ûzik mindenütt a legvakmerõbb lelketlenséggel a sztrájkba való izgatást, ott is, ahol alig van ok és nem ésszerû a sztrájk megkezdése. Minden sztrájkot helyesnek és jogosnak tartunk, amelyet maguk a munkások szerveznek nyomorúságok enyhítése, tisztes megélhetésük megkönnyebbítése céljából; - de ugyanily határozottsággal ítéljük el a mondvacsinált, az izgatással és népbolondítással kiforszírozott sztrájkokat - amelyeket a helyzet és viszonyok ismerete nélkül szerveznek az utazó és ebbõl élõsködõ vándorapostolok. Az ilyen sztrájk rendszerint kudarccal végzõdik, és keservesen adja meg az árát a mûhelybõl kicsalogatott szerencsétlen munkásnép, mint ahogy egy ízben a nagyváradi kõmûvesek és legutóbb a mezõtelegdi gyári munkások sztrájkja is szomorú bizonyságot tett róla.

Hohó, tisztelt naplopó agitátor urak. Sem aljas vádjaikkal, sem hitvány fenyegetõdzéseikkel nem fognak bennünket Önök arra kényszeríteni, hogy a fogalmakat összezavarjuk, és az önök akarata szerint orvosságnak ítéljük és hirdessük, mikor úgy látjuk, hogy Önök a szociál­demokrácia ostyájában mérget akarnak beadni a szegény munkásnépnek. Igenis, vigyázni fogunk az önök karmaira, hogy be ne sározzák a szociáldemokrácia tiszta veres lobogóját, melyet ki kell verni a szélhámosok és népbutítók kezeibõl.

S ha ez önöknek fáj, csak rajta! Ablakaink készen várják az önök kõhajításait! Az üvegtáblák csörömpölve hullhatnak le, de épen marad az igazság, amelyet szolgálánk s amelyet az önök kövei nem érinthetnek.

Nagyváradi Napló 1903. augusztus 28.