188. DR. BEÖTHY LÁSZLÓ JUBILEUMA

Emlékeznek az emberek egy dátumra. És kicsinyek meg nagyok örvendeznek itt Bihar megyében és Nagyváradon, hogy e jelentõs dátumra emlékezhetnek.

Fõispáni székében tíz éve ül már dr. Beöthy László. Pár hét múlva fordul tizedikszer az installálás fényes napja, és dr. Beöthy Lászlót ünnepelni fogják akarata ellenére. Megindult a mozgalom csöndben, szinte titkolódzva. Nem igen mernek még hangosan szólani róla az emberek, nehogy ismert szerénységével megakadályozzon egy készülõ szép ünnepet az az ember, akit ünnepelni akarnak. Bizonyos, hogy e jubileumért harcot kell folytatni a fõispánnal. Ez pedig nem a jubilálók hagyományos és köteles szerénysége.

Egy erõs férfiú imponáló büszkesége, mely kedvetlenül fogadja a banalitásnak a látszatát is. És mégis lesz ünnep. Lesz díszközgyûlés is. Mi úgy tudjuk, hogy október 25-én. Egyelõre nem fontos a nap biztossága. Itt igazán csak az alkalom a fontos. Az alkalom, mely kibékíti a nemesebb ízlésû embereket is. Íme, csodás népszerûséget szerez egy ember, ki éppenséggel nem kereste ezt a népszerûséget soha, s szeretet száll egy erõs egyéniség felé, holott a világon a gyengék serege a nagyobb, s szinte a természet rendelésének tetszik, hogy az erõ ne szeretetet, hanem félelmet és titkos gyûlöletet keltsen.

Dr. Beöthy László nagy sikereinek a titka egy ritka és híres képesség, mely kevés embernek adatik meg a kormányzásra jutottak között. Dr. Beöthy László pszichológus. Ismeri és használni tudja az embereket. Úgy tud cselekedni, hogy annak mi lármája sincs. Úgy kormányoz, hogy emberei azt hiszik: övék a kormányzás és a siker.

És Beöthy László erõs ember. Csakis erõs ember ülhet egy olyan vármegye kormányzói székében, mely valóságos kis ország, s olyan városában, mely szinte amerikaiasan, lázasan és modernül él. Csakis olyan ember ülhet olyan tíz esztendõn át nyugodtan, mint az elmúlt tíz esztendõ volt. Mindenki tudja, milyen fordulások történtek. Rendszerek dõltek és születtek. Dr. Beöthy László kitartott, ült s ül erõsen fõispáni székén. Kormányoz, s dolgozik annyit, mint senki más.

Ha vihar támad, nyugtalanság, veszedelem van, õrá figyel már mindenki. Az õ büszke erejében szinte babonásan bíznak már az emberek. Élvezet nézni egy-egy forró hangulatú gyülekezésen dr. Beöthy Lászlót. Csupa erõ és nyugalom.

Magyar européer. Ritka fajta. Becses fajta. Pláne afféle pozíciókban, mint a fõispánság. Azok közül az emberek közül való, kikre mi, gondolkozó, kis magyar emberek hihetetlenül büszkék vagyunk. Erõt szokott nekünk adni, hogy az a lekicsinyelt turáni fajta egy Eötvös Károlyt, egy Tóth Bélát, egy Bánffy Dezsõt stb. tud produkálni. És mi ez elõkelõ egyéniségek közé sorozzuk dr. Beöthy Lászlót. És hány embernek lehetett már az a titkos gondolata, hogy bárcsak ilyen típussá tökéletesülne a szomorú jellemû úgynevezett magyar dzsentri.

…Október 25-én vagy más napon lesz-e a hivatalos ünnep - egyelõre mindegy. Az alkalom már megvan. A decennium elég méltó állomás. És mi szívesen állottunk meg, meghajtva lobogónkat, egy erõs, kiváló egyéniség elõtt…

Ez a jubileum s az a közszeretet, mely keresi ez alkalmi ünnepen a megnyilatkozást, nem az ünnepeltet fogják megörvendeztetni, hanem az ünneplõket. Nem a méltóságos, nagy úri pozícióban levõ fõispánnak akar Bihar megye és Nagyvárad közönsége ismert görögtüzes sablonok szerint parádét és ovációkat rendezni, hanem a büszkeségét akarja hirdetni, hogy olyan egész ember a vezére tíz esztendeje Bihar megyének, aminõ Beöthy László.

Nagyváradi Napló 1903. szeptember 4.