189. NAGYVÁRAD HARMINCEZER MÁRTÍRÉRT

Harmincezer szegény ártatlan ember lakol a politikus urakért. Harmincezer ember keserve átkozódik és lázadoz. Félünk rágondolni is, mi következhet a kiszolgált katonák benn­tartásából. Máris érkeznek félelmes hírek innen is, onnan is. A katonaságnál pedig a lázadásért halál jár. Nagyvárad város harmincezer mártírért cselekszik, a humanizmus egy nagy tettét gyakorolja, ha országos akciót indít a kiszolgált katonák benntartása ellen, elfogadván azt az indítványt, melyet a törvényhatósági bizottságnak lesz módja tárgyalni. Erõsen kiáltjuk újra, hogy itt ártatlan embereket ér súlyos konzekvencia, melyet semminemû formában nem érez sem Széll Kálmán, sem Apponyi, sem Barabás úr! sem Nessi Pál. Egész Ausztria megmozdult a fiaiért. A mi fiainkért senki sem. A politika nagy dolog, a nemzeti vívmányok sem kismiska; de uraim, az ember a legértékesebb valami a földön. S itt harmincezer emberrõl van szó.

Nagyváradi Napló 1903. szeptember 5.