192. BARABÁS BÉLA ÉS A PARLAMENT

A helyzet világos. Barabás Béla a következõ jeles és klasszikus kijelentést tette tegnap a magyar képviselõházban:

- Megette a fene a királyi esküt.

Igen: fenét mondott. Bocsásson meg nekünk a jó ízlés, a fenét nekünk is le kell írnunk. Barabás Béla parlamentárissá tette e szót a király személyével szemben is, s ma a fene a helyzet kulcsa.

Folytatjuk, ahol Barabás elhagyta:

- Ha megette a királyi esküt, egye meg az alkotmányt is, egye meg az országot is…

Azaz, nem folytatjuk tovább. Végtelen fájdalom fogja el a szívünket. Nem vagyunk mi hiperlojálisak. De egy büszke, jogait védõ nemzet úgynevezett vezéreinek úgy kell-e vajon harcolni, mint Barabás, Lengyel és a többiek harcolnak? Hát a fenén kívül nincs ennek a nemzetnek más védõpajzsa?

Fájdalom szállja meg szívünket. Szomorú sors elõérzése fog el bennünket. A katasztrófát fölidézték kicsiny, gyenge, szájas emberek. Jó vége a dolognak sehogy sem lesz. Félünk Khuentõl, félünk a kamarillától, de azoktól is félünk, kiknek bölcsessége és bátorsága a fene. Egyéb[ként] csúnya, botrányos ülése volt a képviselõháznak. A képviselõházat újra elnapol­ták. Barabás ellen nagy az elkeseredés a lojális szabadelvûek és néppártiak között. Akció készül ellene. Bizony mi, nem hiperlojális halandók is, értjük ezt az elkeseredést. A magyar náció jogvédõinek nemesebbeknek, erõsebbeknek, jobb ízlésûeknek, imponálóbbaknak kellene lenniök, mint Barabás és társai…

Nagyváradi Napló 1903. szeptember 25.