2. A BOLGÁR FEJEDELEM HADSEGÉDE

[Saját levelezőnktől]

Párizs, március 2.

Kényelmetlen, kínos kis szenzációról suttognak néhány nap óta a párizsi elõkelõ, azaz hogy inkább pénzes, mint elõkelõ társaságokban. A Riviérán és itthon. Nizzában a rendõrség letartóztatott egy jeles úriembert, aki a rózsaszín-márványos Castellane-palotában s a leg­óvatosabb párizsi klubokban kedves vendég volt még csak nem is régen.

Ez a szenzáció könnyen lehetett volna még kényelmetlenebb és még kínosabb, de M… báró, a nizzai affér hõse, jóízlésû gavallérnak bizonyult. Sikerült neki a rendõrök karmaiból kisiklani, és ha való a hír, báró M… már vígan hajózik - Ausztrália felé. Ez az ember, aki földrajzot aligha tanult életében, prakszisból és autopsice tanulja meg az egész geográfiát.

Báró M… persze sohasem volt báró. De ha Párizst fölöttébb könnyû is becsapni, az õ esete kiragyog a mindennapos kalandoresetek közül. M… úrra bizonyára Budapesten is sokan fognak emlékezni. Egyik testvére talán most is Budapesten lakik. Állítólag ez a testvére segítette hajóra Nizzából. Egyébként pedig M… úr nagyon nyomorúságosan fizetett tanító volt valamikor egy bolgár falucskában. Innen indult világhódító útjára. Szófiában, majd Konstantinápolyban próbálgatott sok merészséggel szerencsét. Innen Nizzába került, hol a minap gyászos esete történt. A csinos és merész kalandorba beleszeretett egy gazdag párizsi dáma, s M… egy szép napon föltûnt Párizsban. Gondos és ravasz tervekkel kezdte az életet. Elõbb banküzlete volt. Csak késõbb szánta rá magát a felsõ Párizs megostromlására. Ekkor csinált magából bárót, s névjegyeire odanyomatta a többek között, hogy „Ferdinánd bolgár fejedelem volt hadsegéde”. Ehhez a hadsegédi ranghoz volt a leghívebb, mert egyébként szedte s vette a címeket. Olykor kevés volt neki a báróság, s ilyenkor herceg gyanánt szerepelt. Csodálatos, de Párizsban nagyon imponáló rendjelei voltak. A klubokban, hová nagy ügyességgel bejutott, õrült, vagy másmilyen szerencsével játszott. És báró M… fogatait sokszor bámulták meg Párizsban. Három lakást is tartott. Bámulatos ismeretségeket kötött. Az oroszt játszotta leginkább az orosz-barát franciák között, s ha önök véletlenül látták a krími hadjárat francia veteránjainak a csoportképét valamelyik illusztrált lapban, az õsz és nemes elnök-generális jobbján, a csoport közepén, az a csinos arcú úr: báró M…, mint volt orosz gárdista-tiszt. És Loubet elnök báljaira nagyon sokan csak M… úr jóindulatából és baráti készségébõl jutottak meghívóhoz. Ez a szinte analfabéta ember lóvá tudott tenni mindenkit. Egy elõkelõ ebéden szomszédjával, egy nagyon neves, francia mérnök-tudóssal disputát kezdett valami magas technikai probléma fölött, s akik a vitát és M… merész badarságait hallották - persze laikusok - oda voltak az elragadtatástól, hogy Ferdinánd fejedelem hadsegédei milyen sokoldalú és nagy képzettségû férfiak. A mérnök-tudós persze hallgatott, s M…-nek s a legtöbb párizsi kalandornak is az volt mindig a szerencséje, hogy akik vele tisztában voltak, hallgattak.

És pár, nagyon szép esztendõ után milyen szomorú vég. Egy elõkelõ szállodákat fosztogató banda egyik fejének bizonyult M… báró Nizzában, ahol éppen most nagyon sokan voltak az õ elõkelõ párizsi barátnõi s barátai közül. Ezt sohasem fogják M…-nek megbocsátani ezek az elõkelõ és finom ízlésû hölgyek és urak. Minden más lehetett volna, de „szálloda-pocok”, mint a francia mondja, az rettenetes.

A „hadsegéd” úrról tehát valószínûleg beszélni sem fognak sokáig, amit talán õ nem is nagyon fájlal ez idõ szerint azon az ausztráliai hajón, mely viszi egy új meghódítandó õsterület felé.

Pesti Napló 1904. március 5.