6. PÁRIZSI LEVÉL

Párizs, március

Mardi gras napján térdig jártunk a konfettiben, amit talán „csapzó” néven ajánlgat a magyar nyelv géniuszának a „Nyelvõr.” Micsoda „csapzó” volt ez! Sáros és ragadós. Szakadt az esõ egész délután. Csak este állott el. Kényszeredett szomorú volt minden farsangi bolondság. Párizs fölöttébb rossz kedvvel evezett be, valósággal evezett a hosszú böjtbe, mely remélhetõleg mégis csak vidámabb lesz talán, s emberségesen bolondabb, mint a farsang volt. A farsang tetejébe csapott be éppen a mennykõ, a kedves és szövetséges oroszok gyásza. Talán ez csitított el Párizsban jó néhány napig minden vidámságot, bolondságot és szenzációt. Egyébként is amolyan futó morte saison-ja van most Párizsnak.

A színházak szenzációi sem szenzációk ilyenformán e különös és szürke napokban, mikor talán még legigazabb és legcsiklandozóbb lárma a börze elõtt zúg, hol e háborús napokban sok zsebtragédia folyik le, enyhítve néhány erszény-evangéliummal is - boldog jól szimatolók számára.

A színházak a félsikerek gyászos krétájával jegyeznek. A derék Papa Mulot a tanúja. Olyan szép, olyan naiv, olyan megható kis pénz-dráma a Mulot papa drámája. És a közönség unatkozott. Ide valami más kell. A Vaudeville-színház úgy spekulált, hogy a „Retour de Jérusalem” után biztató dolog volna a zsidókkal szerencsét próbálni, akikkel megint kellemetlenül sokat foglalkoznak most a Dreyfus-ügy revíziója idején.

Régi darabot szedett elõ a Vaudeville. A darab vagy három éve várja már, hogy a cenzúra kegyesebb lesz. A címe Décadence. Írója Albert Guinon. Budapesten, az „Otthon”-ban vidéki írónak mondanák. Kontempláló, nem nagyon gazdag lelkû, de érdekes ember és talentum. A darabban ismét a mágnások és gazdag zsidók összekerülésének már kipróbált, de nem valami ízléses és jeles menûjét találja föl Guinon. A zsidókról így beszélgetnek:

- Minden az övék már… Mi marad Franciaországnak?

- Az a jog, hogy megvessük õket.

Viszont Guinon elvétette a dolgát, mert a gazdag és telhetetlen szemitáknál még tán erõsebben ostorozza a dekadens, kékvérû árjákat.

Haj, nem könnyû dolog a skandalum, s Párizsban a szenzációs sikerek liftje a botrány.

Talán egy-két ismert és ismeretlen nevet e szezonban még felvonhat ez a lift. Hogy is jelentgetik a budapesti színházak kommünikéi. Igen: Lázasan. Tehát egy sereg premierre készülnek lázasan a párizsi színházakban.

Ha ez a nagy szürkeség elmúlik, ha a japánokat megverik, ha igazi tavasz küldözgeti be a lelkekbe a maga csintalan és megvadító gnómocskáit, ha… ha… Óh, egymásra tolulhatnak még a szenzációk. Csakhogy most még esik hidegen, szigorúan az esõ…

A szinház 1904. március 13-20.

Ady Endre