10. A FRANCIA BILSE ÉS AHRENBERG

[Saját levelezőnktől]

Párizs, március 26.

A franciáknak is megvan immár a maguk Bilse hadnagyuk. Néhány nap óta vörös-fehér-kék fedeles könyvek integetnek szinte kiabálva a párizsi könyvkereskedések kirakatából. A könyv címe: „Egy kis francia garnizon.”

A francia Bilsét Charly hadnagynak hívják. A könyve szinte unalmas. Valóságos szak-regény. Íródott azért, mert Bilse könyvének francia mását megírni igen jeles kiadói ötlet volt. És iródott azért, hogy lássa a világ, milyen más állapot francia tisztnek lenni, mint németnek.

A francia lapok reklám-kritikái hamiskodnak, hogy micsoda szörnyû kurázsija volt Charly hadnagynak. No hiszen, nagy bátorság is kellett az „Une petite garnison française” elkövetéséhez. A legújabb idõkben az egész hivatalos és nem hivatalos francia világ lármázva hivalkodik, hogy mennyivel emberibb, nemesebb és felvilágosultabb szellem dirigál a francia hadseregben, mint a németben. Nincs az a kis alkalmacska, melyet demonstrálásra meg ne ragadjon a francia közvélemény. Legalábbis száz francia újságcikk íródott az Ahrenberg-afférról, hogy íme, ilyen az „Õ” hadserege. Ez az „Õ” persze Vilmos császár, akirõl mostaná­ban még a komolyabb francia újságok is olyan tónusban kezdenek írni, amely már nemcsak udvariatlan, de néha valósággal megundorítóan ízléstelen. Dehogy is fogják üldözni Charly hadnagyot. Sõt meg fogják mutatni, hogy a francia hadsereg a maga Bilséjét nem büntetésre, hanem jutalomra tartja érdemesnek. Mindez pedig kellõ zajjal fog megtörténni, mint ahogy az ilyen demonstrációk megkívánják. Hasonlóan nagy zajjal folyt le egy másik katonai história is. A francia haditörvényszék szenzációs tárgyalás után szenzációs ítéletet mondott a francia hadsereg egy szerencsétlen kapitányára.

Blanchard kapitány nyakon ütötte egyik közlegényét a zászlóaljának. A katona, kit Angelinnak hívnak, rászolgált erre a nyaklevesre, de a francia hadseregben a nyakleves tilos mulatság. Angelin följelentette a kapitányát.

Blanchard kapitány humánus, derék katona. Így vallották ezt tiszttársai s alárendeltjei. A szegény százados megijedt. Könyörögni kezdett Angelinnek, aki panaszát visszavonta.

Az affér azonban már ekkor belekerült az újságokba. A legfõbb katonai törvényszék egy anketten hivatalból új tárgyalást rendelt el, hátha Angelin fenyegetések súlya alatt vonta vissza a panaszát. Így argumentált a legfõbb katonai bíróság, pedig az új és szigorú tárgyalás más okból kellett. A szerencsétlen kezû Blanchard kapitány bõrével akarta a francia hadsereg megmutatni, milyen humánus és igazságos tud lenni.

Hiába volt a szegény Blanchard kapitány minden bûnbánása, a tanúk mentõ vallomása, Angelin visszavont panasza. Blanchard kapitánynak lakolnia kellett azért, mert Ahrenberg herceg, a német katonatiszt, aki Afrikában bestiáskodott, kimenekült a büntetés alól. Blanchard kapitánynak a bõrével kellett dokumentálnia a francia hadsereg elõkelõbbségét.

És szegény Blanchard kapitányt húsz napi elzárásra ítélte a katonai törvényszék.

A francia Bilse és a francia Ahrenberg esete volna Charly hadnagy és Blanchard százados esete. De szegény Bilse nem sejtette, hogy az õ kis regénye világraszóló szenzáció lesz. Bilse hadnagy bizonyára nem akart szenzációt, s aligha akarta, hogy meggyalázza a német hadsereget. Charly hadnagy minden célja a szenzáció volt. Charly hadnagy pamfletet akart írni. És Charly hadnagynak, nagyon helyesen, kutyabaja sem lesz. A francia Ahrenberg nem gyilkolt. A nyakához ért a kezével egy rendetlen és renitens bakának. A haditörvényszék mégis kérlelhetetlen szigorúsággal mérte reá - szintén nagyon helyesen - a börtönt.

De vajon, ha regényt nem ír Bilse s kegyelmet nem kap Ahrenberg, akkor is ez a sors jutott volna Charly hadnagynak és Blanchard századosnak?…

Pesti Napló 1908. március 29.

A. E.