28. „À BAS LA CALOTTE!”

[A Budapesti Napló levelezőjétől]

Párizs, június 18.

„À bas la calotte!” Az új enciklopédisták rövidebben beszélnek, mint a régiek beszéltek. „Le a papi süveggel!” Ez a harci kiáltás, ez a haditerv, ez a taktika, ez a program, ez a cél. A kongregációk ügye bagatell. Mit beszél Combes? Mindegy. Nisard visszatérhet Rómába vagy Párizsban maradhat. Januárban akár megindul a nagy válópör Egyház és Állam között, akár nem indul. Az opportunus szocialisták és a nem alkuvó radikálisok beverhetik egymás fejét vagy puszilózhatnak. Ami a francia lelkekben manapság lázong, az ellen nem tehet sem Combes, sem Nisard, sem Jaurès, sem Clemenceau semmit. „À bas la calotte!” Most már akár treuga dei-t köthetne az Egyház az õ legidõsebb és legrakoncátlanabb leányával. Készülhetne törvény, mely az iskolát visszaadja a papoknak. Jöhetne már a legfeketébb kormány. A fölidézett szellemek nem értik a tréfát. Ami manapság a francia lelkekben lázong, csak egy rövid kiáltásban tör olykor ki: „À bas la calotte!” De ez a lázongás iszonyú bizonyossággal készül valamire, amire ma még Combes, Jaurès és Clemenceau sem mernek gondolni. A leszámolás, a nagy leszámolás komolyabb és végzetesebb lesz, mint ma a legpapramorgóbb franciák hiszik. Nemcsak a pápa fog itt majd csatát veszteni, akit különben a mindenkihez szeretetreméltó Rochefort ismét lemarházott a múlt héten. Nemcsak az egyház, nemcsak a papság; Az új enciklopédisták kevés könyvet írnak. Rövid a programjuk. De õk leszámolnak minden dogmatikus religióval.

A távirati ügynökségek és laptudósítók csak az elõkelõ lármák hírét kürtölik világgá. Ami ma Franciaországban forr s készül, az gyilkos ital. Olyan, mint a denaturált szesz, melyet „esprit de diable”-nak nevez a francia. A francia diplomata és képviselõ urak asztalán ez likõrnek látszik.

Ám kérdezzék meg azokat, akik az elmúlt héten Bretagne-ban jártak. Megváltozott a világ. A bigottság e klasszikus földjén hiába lázítanak, fanatizálnak immár a harcias abbék. Ólmos botokkal hiába gyûl össze ezer vad bretagne-i suhanc. Ma már Bretagne-ban sem a hívõk a fanatikusak, hanem a hitetlenek. Õk lázongnak, õk támadnak ma már. S ha a fanatikus hívõk kálváriát emeltek Renan szobra kiengeszteléséül, hát most már õrizniök kell éjjel-nappal, hogy le ne rombolják a fanatikus hitetlenek.

A francia szabadgondolkozók egyesülete csak néhány hónap óta sok-sok ezer új tagot kapott. A vidékrõl egyre-másra jönnek a hírek hogy a szabadgondolkozók ájtatos gyülekezeteket, processziókat vernek szét. Népgyûléseken lassanként már közhely lesz, hogy „mi elsõsorban a klerikalizmus és a katolikus egyház ellen küzdünk, de küzdünk egyszersmind minden vallásos babona ellen…” A múltkor egy népgyûlésen olyan istenkáromló verseket szavaltak, hogy mellettük Voltaire mûveit be lehetne sorozni az egyházi atyák írásai közé. Jelen voltam egyik párizsi kerület „republikánus, szocialista és antiklerikális ifjúságá”-nak egy összejövetelén. A legkomolyabban tárgyalták, hogy majd annak idején melyik párizsi templomot milyen közcélú helyiséggé kell átalakítani. Azt azonban már most kívánják, hogy a Sacré Coeur-zárdát és templomot a „nép házának” rendezzék be. És az magyaráz és sejtet legtöbbet, hogy a fiatal francia generáció csaknem egészen az enciklopédisták táborában van. „À bas la calotte!…”

„À bas la calotte!” Az ember megérti, hogy maga Jaurès is megijed-e nagy sietségtõl. Ám ma már késõ volna a lefúvás. Mint késõ lett volna a régi enciklopédisták föllépése után. „A bas la calotte!” Franciaországban néha veszedelmesen komolyan értik a jelszavakat. A francia forradalom egyik híres zsurnalisztája egy napon új rovatot nyitott a lapjában, melynek ez volt a címe: „Beszélgetés a lámpavassal”. Néhány nap múlva a lámpavasak divatba jöttek…

Budapesti Napló 1904. június 19.

A. E.