42. A GYERMEKÉRT

Párizs, júl. 24.

Fehér plakátok szólnak újra a párizsi anyákhoz. (Franciaországban csak a hatóságoknak szabad fehér hirdetõ papírt használni.) Ezek a fehér plakátok sûrûen jelennek meg egy idõ óta. Az anyákhoz szól valamennyi, s inti, kéri õket: szeressék az õ kicsinyjeiket, óvják õket, vigyázzanak rájuk: - a jövendõ Franciaországra.

A minap a francia kormány a legszegényebb és legmegvetettebb anyákat oktatta ki, kiknek szégyent és gyalázatot jelent a gyermek, hogy az anyaság mindent expiál, s ne igyekezzenek lerázni nyakukról az apróságot. A kormány hajlandó nagyobb segedelmet is adni, csak a gyermekek ne szakadjanak el az anyjuktól. Az új plakát meg arra oktatja az anyákat, hogy ebben az iszonyú hõségben mint kell gondozni, táplálni, óvni a kicsiny embereket: lehetõleg csak tejet s fölforralt vizet kell adni nekik, s kerülni kell a bacilust tenyésztõ gumiból vagy kaucsukból való tápláló eszközöket, nem szabad velük gyümölcsöt etetni stb.

Millió és millió ilyen ingyenfüzetet, plakátot termel a francia nyomda, s a hatóságoknak ma már a gyermekvédelem a legelsõrendû gondjuk.

Mindez pedig egyik jele annak a nagy vélemény-változásnak, melyen az elnéptelenedés problémája dolgában a francia hivatalos és nem hivatalos gondolkozás átesett. Lehetetlen, hogy valami tanulságot ne nyújtson ez nekünk is magyaroknak, kik sok helyütt - sajnos - majdnem ugyanazt a veszedelmét látjuk az államalkotó fajnak, mint a franciák a magukénak.

Ma már Franciaországban általános az a hit, hogy az elnéptelenedés ellen államilag és társadalmilag csak egyetlen tennivaló van: a halálozás csökkentése. Franciaországban több, mint százötvenezer piciny csecsemõ pusztul el évenkint. És félmillióra rúg a korán elhaltak száma. Csak felére szállítani le ezt a rettenetesen gyászos számot: hatalmas, szent cél, s a francia állam és társadalom immár útjára térült e nagy célnak.

Költõk, írók, szociális apostolok és tudósok követhetnek más utakat is. Valamikor Jean-Jacques Rousseau egy írása elég erõs volt arra, hogy az anyák nagy táborát rábírja, hogy gyermekeiket maguk szoptassák. Lehetséges, hogy Zola Termékenysége is javító hatással volt egy sereg emberre. A gondolatoknak, az eszméknek kétségtelenül nagy erejük van, de civilizációnk mai állapotában ez erõ hatása lassú. A gyakorlati államférfinak, szociológusnak ma még nem mindig szabad magukat poétáktól s prófétáktól vezettetniök. Így jött rá a francia kormány, hogy az elnéptelenedés ellen az õ tennivalója: áldozatkész gyermekvédelem, a humanitás és az orvostudomány közös mûködése.

Már-már operettszerû hatásokat keltett az a hivatalos buzgóság, mellyel némely, lelkes, rajongó francia a születések számát akarta minden áron növelni. De mire való az anyaság ambíciójának hivatalos ápolása, a sokgyermekûség megjutalmazása, az agglegények megadóztatása és a többi szándék addig, míg ötszázezer megszületett, fiatal francia elpusztul évenkint?

A gyermekvédelem ma a legelsõ francia program.

A többit - vallják a franciák - a gazdasági átalakulások hozzák meg. A francia termékenységet a gazdag polgári nõk hiúsága s a léha, jómódú férfiak romlottsága rontotta meg. De a nép, a munkásosztály, ma már csaknem teljesen meggyógyult, s a vagyonos osztály józanabb, nagyobb fele sem hadakozik már a természettel. Mindezt a gazdasági és szociális reformok eredményezték. Az orvostudomány, az iskola, az erkölcsi nevelés, a gyermekvédelem, az állami gondoskodás, a szociális fejlõdés stb. mikor a halálozás csökkentéséért küzd, egyben küzd az egy gyermek-rendszer s a csekély születési arányszám egyéb okai ellen is.

A francia szocialisták a maguk érdemének hirdetik az eddigi eredményt, s azt mondják, hogy holnap-holnapután, mikor egészen õk lesznek az urak, a többek között az elnéptelenedés veszedelme is elmúlik Franciaországról.

Budapesti Hírlap 1904. július 27.