52. NÉPNEVELÉS A KASZÁRNYÁBAN

[Saját tudósítónktól]

Párizs, aug. 21.

Ha 1871-ben csakugyan a porosz iskolamesterek verték meg a franciákat, akkor ezeknek az iskolamestereknek hálával tartozik a világ. Nem az embervér-tengerért, nem Elzász-Lotharingia elhódításáért, hanem azért a sok okulásért, melyet e háborúról önmagának s a világnak szerzett Franciaország. Jóformán ez a háború vezette rá a világot a hadseregek népnevelõ szerepének a belátására is. Ha már nyögi és nyögni még sokáig kénytelen lesz, a világ a militarizmus nyügét, legalább térítsenek vissza valamit a társadalomnak, a közmûvelõdésnek a hadseregek.

Ma a francia tisztek valóságos néptanítók. És még inkább azok lesznek a jövõben. A katonai s altiszti iskolák a tiszteket nemcsak katonáknak, hanem tanítóknak nevelik e szó legvalódibb értelmében. Két esztendõ óta folynak a kísérletek a legszebb eredménnyel. A jövendõbeli tiszteknek, altiszteknek formálisan készülniök kell tanítói hivatásukra, mely éppen nem elégszik meg az írás, olvasás és számolás tanításával és gyakoroltatásával, hanem a lehetõ legteljesebb morális nevelésre törekszik. A francia kaszárnyákban most André had­ügy­miniszter elrendelte a conférence-ok bevezetését véglegesen. A tisztek és altisztek kidolgozott tanterv, munkaprogram szerint oktatnak s a nagyobb városok kaszárnyáiba bevonulnak a különbözõ szabad líceumok is, a nép-egyetem, a francia közoktatási liga, a francia nõk közmûvelõdési szövetsége, a Franklin-egyesület stb.

A kaszárnyai elõadások témái négy fõcsoportba oszlanak. Katonai és hazafias, polgári, közgazdasági és moráltudományi témák. Az elsõ csoport elõadásai az ezredek történetérõl s annak a városnak és vidéknek a múltjáról fognak szólni, ahol az illetõ ezredek székelnek. Dicsõséges, vagy szomorú eseményeit a harcoknak, a zászló megvédésének, a hazaszeretetnek tárják a legények elé ez elõadások.

A polgári témák azt fogják megértetni a katonával, hogy õ is polgár s a polgár a legelsõ az államban. Magyarázni fogják a törvényeket s az okokat, amelyek a törvények tiszteletét kérlelhetetlenül megkövetelik. Megmagyarázzák, hogy miért szükséges az általános hadkötelezettség, s hogy kell azt teljesíteni.

A közgazdasági elõadások elsõsorban az illetõ vidék földmívelési és ipari viszonyait ismertetik. Azután Franciaország gyarmatait, produkcióit, szükségleteit. Szólnak az alkohol romlásáról [!], a helyes táplálkozásról, az egészség oltalmazásáról s segítségnyújtásról.

A morális témák még változatosabbak. A katonaruha respektusa, a zászló becsülete és jelentõsége, a háború régen és most, a háború és a humanizmus parancsai stb. A hadügy­miniszter maga írja elõ itt, hogy fõként arra oktassák a katonákat: a gyarmati háborúkban a félvad bennszülötteket is magukhoz hasonló embereknek tekintsék, s általában békében és háborúban ne feledjék, hogy õk franciák s Franciaország vezette a múltban s akarja a jövõben is vezetni a világot a humanizmus útján.

Ezek az általános elvek. De ezekhez egy terjedelmes és alapos utasítást is csatolt a francia hadügyek minisztere. Ezt az utasítást a kultuszminiszter ellenõrzésével elõkelõ tudósok, pedagógusok készítették. Az õsszel bevonuló francia újoncokat már ez utasítások szerint kell nevelni.

Igazi francia szabadelvûséggel, a hadügyminiszter az ezredparancsnokokra bízza, hogy esetleg a szükséghez és viszonyokhoz képest más elõadásokat is tartsanak a legénységnek. De azt szigorúan elõírja, hogy évenkint számon kérjék a katonáktól azt, amit az elõadásokból tanulniok kellett, s ugyancsak évenkint kimerítõ jelentést küldjön föl minden helyõrség.

Csak egyetlen feltétlen princípiumot köt ki a hadügyminiszter rendelete: a nevelés hazafias legyen, s a politikától õrizkedjék. Néhány újság szerint ebben a kérdésben titkos utasítások is mentek az ezredparancsnokokhoz. A katonai kormány nemcsak a klerikális izgatástól akarja távol tartani a hadsereget, de a szocialista agitációktól is. Csak néhány napja simult el az a botrány, mely a St. Cyr katonatisztképzõ iskolában történt, hogy néhány növendék a Marseillaise helyén az Internationale szövegét énekelte.

A mai hivatalos Franciaország határozottan antimilitáris, de nem abban az értelemben, hogy a hadsereget mindenképpen gyöngítse, mert ez, nagyon jól tudja, a mai viszonyok között ostoba öngyilkosság volna, hanem hogy a hadsereget közelebb vigye a néphadsereg ideáljához s a sok kidobott millió fejében a produktív nemzeti erõk szolgálatába hajtsa. Ma már egy kissé iskola ugyan minden állam hadserege, de Franciaország az elsõ, mely kimondottan, tervszerûen nevelõ szerepet adott a hadseregének. Ezért érdemes a feljegyzésre s az okulásra a francia hadügyminiszter rendelete.

Budapesti Hírlap 1904. augusztus 24.