62. A NIZZAI SZAFFÓ

[Nizzából írják lapunknak:]

A francia Riviéra napsugaras városa irodalmi ünnepet ült. Akire a nizzaiak emlékeztek ez ünnepen, az nem valami provinciális híresség, hanem egy költõ asszony, kivel két nagy literatúra is büszkélkedik: Sasserno Ágota Zsófia. Egy irodalmi monográfus annak idején nizzai Szaffónak keresztelte el ezt a nagyon érdekes lelkû nõt. Azóta a nizzaiak fanatikusan ragaszkodnak e címhez. Desbordes-Valmore asszonynak ismeri õt a világirodalom. Sasserno Ágota Zsófia 1814-ben született. Az apja nagyrangú francia katonatiszt volt a híres Massena oldalán. És 1860-ban halt meg. Negyvennégy éve már. A boldogtalanság predesztinált leánya volt a csodaszép, mély érzésû, álmodozó poéta-asszony. Poéta-lelkének termését nem kisebb emberek dicsõítették, mint Chateaubriand, Hugo Victor, Dumas, Lamartine. Mikor összegyûjtött írásai megjelentek: Egy olasz asszony francia versei, Sainte-Beuve megerõsíti e nagyok nagy véleményét Desbordes-Valmore asszonyról, Károly Albert király, Mária Krisztina, Victor Emmánuel, a génuai herceg stb. kegyeltjérõl. Megkoszorúzták a lyoni császári akadémián, Turinban, a béziers-i költõ-versenyen. És õ dalolt. Vágyairól, álmairól s a hazáról, a függetlenségrõl, az olasz hazáról, az olasz függetlenségrõl. Mikor Garibaldi felesége három kis gyermekével, Menottival, Terézzel és Ricciottival Nizzába került, Desbordes-Valmore asszony így énekelt a számûzött asszonyról:

Szegény számüzött nő!… Gyöngéd és büszke lélek!
Fehér magnolia! A szent hazától távol
Hervad a mi egünk égető sugarától,
S gyöngéd, hű társnak csókjától föl nem éled…

Egyik legbecsesebb mûvét, a Könnyek és mosolyok címû kötetét a piemonti hölgyeknek ajánlotta 1856-ban. Szívében, lelkében, egész valójában, olasz nõ volt, piemonti nõ a nizzai Szaffó. Vallásos és hazafias verseinek mélységességében, forróságában, érzelemvilágának egész föltárulásában, utódja a nagy provánszi trubadúroknak. Imádója a természetnek, mely olyan sugaras, színes és gazdag Nizza táján. A természetrõl írja:

Mi olvasunk egy könyvben, melyben mások betüznek,
Mi és csakis mi értjük a szent titkoknak titkát,
Melyet fátyol alatt tart Isten és a Természet
Nekünk nyujtván csak nyitját.

A nizzaiak ezt a poéta-asszonyt ünnepelték most. Egy kis fölolvasó-ünneppel, újságcikkekkel. Ez ünnepséggel véletlenül egy idõben egy könyv is jelent meg. Montesquiou-Fezensac gróf akart egy könyvvel áldozni Desbordes-Valmore asszony emlékének. Talán a százéves fordulón, tíz év múlva általánosabb emlékezés száll Sasserno Ágota Zsófia, a nizzai Szaffó tiszta, nemes, fennkölt szellemárnyéka felé.

Budapesti Hírlap 1904. október 10.