72. A FRANCIA GARNIZONOKBÓL

Párizs, nov. 27.

Híre járt a minap, hogy Berteaux, az új francia hadügyminiszter gárdát alakít. Ez a gárda csinos gárda volna. Azok a tiszturak formálnák, akik a híres árulkodást mívelték, s akiket most kiûz ezredeikbõl bajtársaik megvetése. Részükre most új ezredet kreálna Berteaux. Valamennyi elõlépne rangban. Szóval császári gárda helyett támadna egy bloc-gárda. Egy új vezérkar - spiclikbõl.

Hogy a nevezetes és még mindig tartó leleplezések micsoda kavarodást keltettek a francia tisztikarban, az mutatja, hogy elhitte ezt a bolondos hírt majdnem mindenki. Soha ilyen fölfordulást!… És a lapok egyre szállítják még az anyagot. A kis vidéki társadalmak forronganak. Itt ügyvéd volt az árulkodó, ott bíró, emitt katona, amott tanár. Testületek, társaságok, garnizonok, községtanácsok forrnak, nyilatkoznak, bojkottálnak, civódnak. A kaszárnyákban pedig az utolsó kutyamosó is gyilkos gyönyörûséget szerezhet magának egy sou-ért. Újságban olvashatja, hogy például a hatalmas ezredes úrról milyen véleményt küldtek a még hatalmasabb hadügyminiszter úrhoz. Ezt a kémkedési históriát jobban meg fogja sínyleni a francia hadsereg, mint egy vesztett háborút. Csak azt kell elképzelni, mit érezhet néhány ezer katonatiszt, kiket most a piszkos jelentések publikálásával meghurcolnak, még ha azt el is tudnák felejteni, hogy õk árulkodók jóvoltából nem jutottak emelkedéshez. A minap egy katonatiszt özvegye valóságos átkot szórt egy hírlapi levélben arra, aki férje ellen árulkodott s azt írta, hogy férjét a mellõzés vitte a sírba, melyben része volt ez árulkodás által, s melynek okát nem is sejtette.

Egyik-másik titkos jelentés valósággal förtelmes. Íme, például egy parancsnokló tisztrõl ezt jelenti árulkodója: „katonai képessége nulla. Reakcionárius. Megmagyarázhatatlan tévedésbõl a becsületrend tiszti jelvényét kapta. Soha, még tartalékban sem szabad elõléptetni. Rosszindulatú, álnok, hazug, egoista, gõgös, neveletlen”. Százával akad ilyen hangú jelentés. Most már mit tegyen az a tiszt, kirõl mindezt országvilág olvashatja?

Legnagyobb bûn a templombajárás. Ez szinte nagyobb bûn az antirepublikánus gondol­kozásnál. De a vallásosság a protestáns tiszteknél is bûn. Egy Laporte nevû ezredesrõl így szól a szabadkõmíves-jelentés: „Szeretne republikánus-számba vevõdni a réven, hogy pro­testáns. De ez az ember megátalkodott reakcionárius, akinek meg kell maradnia ezredesnek. A világért sem szabad elõlépnie!” Pons parancsnok is protestáns s a szabadkõmíves feladó így számol vele: „II. Pilátus… Klerikális, noha protestáns. Antirepublikánus.” Egy másik protestáns ezredesnek az a bûne, hogy ezredét protestáns tisztekkel rakta tele, s nem rokonszenvezik a zsidókkal.

És hány igazi, derék republikánus tisztet keserítettek halálra ezek a besúgások. Nem lehet például meghatottság nélkül olvasni egy meghurcolt ezredes nyilatkozatát. Fölsorolja mind­azokat, kik családjában küzdöttek s meghaltak a köztársaságért. Hivatkozik egész pályájára, melyen õt republikánus lelke kormányozta mindig. Azt írja, hogy halálos ítélettel sem tántoríthatják el a köztársaságtól. És a szabadkõmíves jelentés ezt az egyébként zseniális katonát azzal ütötte el az elõlépéstõl, hogy antirepublikánus.

A Vadecard-szisztéma - úgy látszik - nemcsak a hadseregben volt otthonos, de mindenütt. Ám sehol olyan rombolást nem végzett s nem is végezhetett, mint a hadseregben.

Mikor a német Bilse-eset s néhány társa bejárták a sajtót, a francia közvélemény ujjongott a kárörömben. Hanem Franciaországnak már sorsa az, hogy a legnagyobb botrányokra rá tud licitálni. Ami most a francia garnizonokról kisült, s ami e garnizonokban most háborog, az siralmas és leírhatatlan.

És a javulásban nem igen bízik senki. Öt év óta megkétszerezõdött a francia szabadkõmívesek száma. A páholyok nem bírják befogadni az opportunus jelentkezõket. És ami a legjellemzõbb, a legszomorúbb: még kavarog minden s máris, botrányok és szép ígéretek után, csak néhány nap óta egész sereg katonatiszt siet biztosítani magát, kéri fölvételét a páholyokba.

Budapesti Hírlap 1904. november 30.