90. A KRITIKUS SZOBRA

Larroumet Gusztáv, a párizsi „Temps” rettegett színikritikusa ugyancsak sok borsot tört Molière háza tagjainak orra alá. Esztendõkön keresztül írt a „Théâtre-Français”-rõl igazsá­gosan bár, de minden elnézés nélkül. Egyike volt azoknak a fehér hollóknak, akik a kritikát el tudják választani a pajtáskodástól. Míg élt: sokan gyûlölték, mióta meghalt, mindenki kibékült emlékével. Lehet, hogy kegyeletes érzésbõl, de inkább talán önzésbõl. Egy erõs pennájú kritikussal kevesebb: mindig jót jelent a színmûvész urakra és hölgyekre. A rettegett Larroumet ma már annyira közkedveltté lett a „Théâtre-Français” tagjai körében, hogy szívesen csatlakoznak ahhoz a mozgalomhoz, melynek célja egy Larroumet-szobor felállítása. A „Théâtre-Français” közelében, Sarcey szobra mellett akarnak emléket állítani Larroumet­nek és a színház sociétairejei lelkes buzgalommal adakoznak a kritikus szobrára. A halott kritikus szobrára, akinek kezébõl kihullott a toll, mely néha - dorong is volt.

Pesti Napló 1904. március 20.