99. „L’HUMANITÉ”

[Párizsi levelezőnk írja:]

A francia sajtónak nagy eseménye van. Megjelent az elsõ száma egy új, nagy politikai napilapnak a „L’Humanité”-nek. Egy új lap megindulása egymagában nem volna esemény Párizsban, hol sûrûen születnek s múlnak ki lapok. De az új lap harcias szociáldemokrata lap, a szociális forradalom és kifejlõdés siettetõje akar lenni, s a lap politikai vezére Jean Jaurès. A lap politikai munkatársai Aristide Briand, Eugène Fournière, René Viviani, Allemane, Louis Revelin stb. Az irodalmi munkatársak sorában Anatole France, Octave Mirbeau, Abel Hermant, Jules Renard stb. állnak. A lapnak rendes külföldi levelezõi vannak. Ausztria-Magyarországban Friedrich Hertz bécsi publicista a „L’Humanité” levelezõje, akinek tollából már az elsõ számban jelent meg egy bécsi levél s e levélben Magyarországról is - majdnem öt sor. A „L’Humanité” aggresszív lap s éppen nem kesztyûs kezû. Most, mikor a legkülön­bözõbb irányú párizsi lapok vetélkedtek az orosz barátságban, valósággal istenkísértés számba megy az a hang, mellyel Oroszországról s az orosz-japáni háborúról szól a Jaures lapja. »Vigasztalódjanak a szent Oroszország barátai - írja egy helyen a „L’Humanité”. Hogy a „Petropavlovszk”-ot nem japáni, hanem orosz tengeri akna robbantotta föl és süllyesztette el, ez is éppen azt bizonyítja, hogy Oroszország a tengeren is fölényben van Japánnal szemben.« Egy másik helyütt a „L’Humanité” kifigurázza oroszbarát laptársait s a következõ legújabb hírt közli: „Egy negyedórával halála elõtt Makarov tengernagy még életben volt.” A lap aztán egy külön cikkben kifejti, hogy a szocialisták általában a legfájdalmasabban szemlélnek minden háborút, mert a háború haladásellenes, inhumánus és késlelteti a demokratikus fejlõdést és forradalmat, de a jelen háborúnak talán mégis lesz annyi haszna, hogy a cárizmust meggyöngíti, s Oroszország népét közelebb viszi a szabaduláshoz.

Pesti Napló 1904. április 24.