120. A PÁRIZSI SZÍNHÁZAK

[Párizsból írja tudósítónk:]

Hadakozás a nyárral: a párizsi színházaknak is ez a legnagyobb föladata mostanság. E közben közzéteszi a legtöbb színház a jövõ szezon mûsorát. Nagy és erõs a verseny. Rengeteget igér tehát mindegyik múzsa-templom. Az ígéretek garmadájából érdekes dolog világlik ki. A jövõ szezonban több idegen darabot fognak játszani a párizsi színházakban, mint eddig éveken át játszottak. Azok a színházak tudniillik, melyek a tröszt ismert ügye miatt hadilábon állanak a drámaírók egyesületével, kénytelenek nagyrészben idegen darabokból összeállítani a repertoárjukat. Az Antoine-színház pedig már ez évben is azt az irodalmi irányzatot képviselte, hogy a külföldi drámairodalom jelesebb mûveit ismertesse meg a francia közönséggel. Szerencsés ötlettel életre keltette a conférence-ok rendszerét is. Az idegen írókról, darabjaik elõadása elõtt, a legelõkelõbb francia esztétikusok tartanak elõadást. Noha már itt a holt szezon, egyik-másik színház bemutatótól sem retten vissza. Így az Odéon-színház is két érdekes kis színmûvet adott elõ a minap. A Porte-Caint-Martin-színház pedig, mely, mint jelentettük, Peréz Galdós Elektrájával próbált egy kis háborúságot kelteni, most úgy szépítgeti a balsikert hogy kommünikékben hirdeti nap-nap után, hányan veszekedtek, vagy verekedtek össze a radikális és klerikális nézõk közül a tendenciózus spanyol dráma egyik-másik kiélezettebb jelenetén. Egyébként a szezonzáró Grand Prix árnyéka borul a párizsi színházakra is, s az ideiglenes program: átgázolni valahogyan a nyáron.

Budapesti Hírlap 1904. június 14.