137. A FRANCIA CENZÚRA

[Párizsból írja levelezőnk:]

A francia cenzúra, mely az utóbbi években pihentetni kezdte a ceruzáját, mostanában újra mûködik. Változtat, töröl, betilt. Legutóbb is két szerzõt fosztott meg attól a reménységtõl, hogy darabja a lámpák elé kerüljön. Az egyik darabot Haraucourt Edmond írta, a jónevû novellista, aki néhány hónap óta elõkelõ állami szinekúrát kapott, a Cluny-múzeum õre lett. Haraucourt Bazin René, az akadémikus regényíró egyik regényébõl csinálta a drámáját, melynek a címe Oberlé. A darab Elzász-Lotharingia leigázásával foglalkozik, s a francia lelkeknek a be nem hegedt sebét bizonyosan föltépegette volna, mert Haraucourt tehetsége különösen az izgalmas és izgató jelenetek föltárásában erõs. A cenzúra betiltotta a darab elõadását, s Haraucourt az állami hivatalnok fegyelemérzésével törõdött bele darabja sorsába. „Én nem értek - így szólt - a napi politikához. Delcassé külügyminiszter jobban tudja, hogy csöndes-e, vagy zivataros-e az európai politika levegõje. Ha õ olyannak látja, hogy egy színdarab képes volna nemzetközi bonyodalmat csinálni, akkor én elsõsorban jó francia vagyok, ki nem akarom, hogy akármi kicsi komplikációnak elõidézõje legyek.” Az Oberlé betiltása miatt nem lehetett tehát a cenzúrát támadni, mikor az elsõsorban érdekelt, az író maga meghajolt a döntés elõtt. Ám annál nagyobb a lárma egy másik színdarab, Monniot Boussole (Delejtû) címû darabjának a betiltása miatt. Ez a darab a szabadkõmívesekkel foglalkozik, és keményen, kíméletlenül ostorozza a francia szabadkõmíveseket. A cenzúra tömérdek változtatást követel a darab írójától. E változtatásokkal értelmetlen zagyvasággá válnék a darab, mert a cenzúra mindenütt kihagyatni akarja például a zsidó, a szabadkõmûves, a páholy szavakat, s ezenkívül minden erõsebb kifejezést. Ezekbe a változtatásokba a darab írója beleegyezni nem akar. A kultuszminisztert már három képviselõ értesítette, hogy interpellálni fog a betiltott darabok miatt. A Haraucourt darabja miatt is. Méltányoljuk a francia daraboknak politikai és társadalmi okokból való cenzúráját. Csak arra vagyunk kíváncsiak, mikor fog ez a cenzúra kiterjeszkedni az erkölcsi momentumokra is.

Budapesti Hírlap 1904. július 22.