182. ÖRMÉNYEK PÁRIZSBAN

[Párizsból írja levelezőnk:]

Párizsban mindig divat volt demonstrálni egy vagy más, szimpátiára méltó vagy méltatlan náció mellett. Ez valóságos lelki szüksége a francia, illetve a párizsi népnek. Emlékezhetünk, hogy nem is olyan régen az elnyomott román testvérekért volt divatos rajongani Párizsban. Ez a divat elmúlt. Ma már hiába siránkoznának a hun-magyar barbárság miatt a hazudozó román diákok. Nem hinne már nekik a francia közvélemény. Ám azért szükség van valamely elnyomott népre, mely Franciaországtól várja megváltását és ez idõ szerint szimpátiára érdemes nép örvend a franciák kegyének. Most a francia közvélemény fanatikus örménybarát. Minap járt Párizsban két örmény püspök, kiket Loubet és a miniszterek is szívesen fogadtak. A kormánypárti szocialisták már többször tartottak tiltakozó népgyûlést az elnyomott és üldözött örmények érdekében. Az örmény mészárlás ügyében most a parlamenti szünet alatt is jelentettek be interpellációkat. Az örmény kolónia a legnépszerûbbek közül való mostanság Párizsban. Ez a nagy örménybarátság néhány nap múlva nevezetes alkalmat kap a meg­nyilvánulásra. Pár nap múlva szentelik föl az elsõ örmény templomot Párizsban. A templom a Jean-Goujon-utcán épült. Nagyon érdekes, díszes épület, mely az arméniai templomok stílusát igazi mûvészettel juttatja kifejezésre. A párizsi örmények nagy ünnepséget terveznek a templomszentelés napjára s a párizsiak bizonyára megragadják az alkalmat, hogy demonstráljanak az örmények mellett.

Budapesti Hírlap 1904. szeptember 16.