200. MI LESZ A TIARÁVAL?

[Párizsból írja levelezőnk:]

A tiara komédiáján az egész világ mulatott nem is régen. Kétszázezer frankért vásárolták meg a híres tiarát a párizsi Louvre részére. Komoly, nagynevû tudósok megállapították, hogy a drága aranykoronát valami kétezer évvel ezelõtt Albiosz, vagy Olbia lakói adták a szittya Szaitafernesz királynak. És végre kisült, hogy a tiarát egy ügyes odesszai mesterember, Rucsomovszky gyártotta, aki a hamisítás révén ma világhírû ember, s akinek aranymûves üzlete azóta nagyon föllendült. Mikor a csalás kiderült, nagy volt a botrány. Hónapokig sem beszéltek másról Párizsban. Persze, a Louvre látogatói elõl eldugták a tiarát. Vizsgálatot, megtorlást ígértek. Az ügy elcsitult. Beletörõdött mindenki, hogy ügyes szélhámosok rá tudtak szedni híres tudósokat. Eltelt már húsz hónap a botrány óta és most újra eszébe jutott Párizsnak a tiara. Néhány lap követeli, hogy láthassa a közönség a híres hamisítványt, siralmas bizonyságát az emberi ítélet, a tudomány tökéletlenségének. Chaumié miniszter és a Louvre igazgatósága azonban hallgatnak, s a kíváncsi Párizs még azt sem tudja, hogy ez idõ szerint hol van a tiara. Arról szó sincs, hogy a közönség megtekinthesse. Pedig egészen bizonyos, hogy játszva megtérülne a belépõjegy árából a kétszázezer frank vételár, ha a tiarát kiállítanák.

Budapesti Hírlap 1904. november 26.