202. POLITIKA A VÁROSHÁZÁN

[Párizsból írja levelezőnk:]

A párizsi községtanács most lezajlott ülésén különös módon szállottak harcba a radikális és nacionalista ellenfelek. Elhalt nagynevû embereket játszottak ki egymás ellen. Ha a radikálisok például elõálltak egy indítvánnyal, hogy állítson szobrot Párizs város egy néhai radikális gondolkozású nagy embernek, a nacionalisták rögtön elõálltak egy ellenindítvánnyal, melyben a császárság valamelyik jelese, vagy valamely nacionalista nagyság emlékének megörökítését kérték. A szobor-harc voltaképpen akörül folyt, hogy megszavazzon-e ezer frankot Párizs város Waldeck-Rousseau szobrára, vagy sem. Az ezer frankot megkapja a szoboralap, de a nacionalisták viszont keresztülvittek egy olyan határozatot, hogy ezután Párizsban senkinek sem állíthatnak emlékmûvet tíz éven belül a halála után. Egyben a nacionalista ellenzék indítványt adott be, hogy szobrot állítsanak Haussmann bárónak, a császárság prefektusának, a modern Párizs valóságos megteremtõjének, akinek nevét viseli már egy elõkelõ bulvár. Egyben az ellenzék keresztülvitt egy másik érdekes határozatot is. Ez a határozat a világ békéjének dolgával kapcsolatban azt hangoztatja, hogy Elzász-Lotharingia visszaadása nélkül nem születhetik meg a béke. Csak a reváns-eszme virágzása idején születtek ilyen határozatok. Egyébként is kormánykörökben nagy megrökönyödést keltett a párizsi városháza legújabb szereplése. A hivatalos számadatok szerint ugyanis a radikálisok többségben vannak, de a jólszervezett ellenzék ezt a többséget akkor csúfolja meg, mikor akarja.

Budapesti Hírlap 1904. november 30.