4. A SZAHARAI KONZUL

- A Vígszínház bemutató előadása -

Aggodalmas gonddal csinálta meg a tegnap esti darabját dr. Guthi Soma. A verejtékezésnek illatát éreztük egy kicsit egész estén, de ez nem rontotta el kacagásunkat. Ne is emlegesse senki csettintõ nyelvvel a franciákat. Nem igen van itt nívó-differencia. A franciák is, a legügyesebb franciák is, csak azt csinálják, amit nekünk dr. Guthi Soma nyújtott. Talán ügyesebb kézzel, talán raffináltabban néha. De végre is a Vígszínház tudja, hogy mit akar s Guthi Somának is véleménye lehet a maga közönségérõl. Nem volt semmi más baj, csak: a nagy iparkodás. Mindent s mindenünnen összeszedett dr. Guthi Soma. Halálra akart pukkasztani bennünket. Ez örvényes vállalkozás, mert egy színpadi csütörtökmondás sok perces depressziót csinál a publikumban, s ezekben a rossz pauzákban aztán még a jó ötleteknek sincs biztos sorsa.

A közönség sokat kacagott. Sok volt a taps. Ez mindent expiál. És még az is büszkesége lehet dr. Guthi Somának, hogy a siker õ mellé nem okvetetlenül kívánt társszerzõket.

A bohó darab históriája pedig természetesen a fajta, melynek a kedves Paul Ádám szerint nincs több variációja hatvanháromnál, ha az ég-föld összeszakad. És hiszik-e, hogy a magyar szerzõ édesen filozofált is tegnap este? Bizony melankólikusabb derûvel még finom franciákat sem láttunk karrikírozni a férj-sorsot, azaz bocsánat: a bohózati férj-sorsot.

Két férj, két feleség s egy szeretõ. A Don Juan: tíz aranyérmes labdarúgó. Ugrás erkélyrõl erkélyre, asszonykarokból asszonykarokba. És mindez a cocu-férjeknek a segedelmével. Ez a morális mese, s az ismeretes, mesés morál pedig az, hogy a végén nincs semmi baj. Csak ne akarta volna olyan nagyon-nagy buzgósággal biztosítani ezt a véget az író. Olyan nagy volt ez a buzgóság, hogy már szinte az értelmetlenségig vitte.

Írjuk ide a részben mese-támogató, részben mese-zavaró figurákat. A szaharai konzul: bolondosan budapesti alak. A szerelmes és selyp fogtechnikus. És az örök gyilkosbácsi, ki ezúttal nevetõgörcsös csirkefogó.

Lapidárisan pedig talán így lehetne summázni a dolgot, ha szabad a francia recipe disznó- és libazsíros magyar átírását, éppúgy, mint a franciát summázni: két férj szövetséget köt asszonyaik hûségére kölcsönösen figyelni, s ez a véd- és dacszövetség szarvakat hoz annak is a homlokára, akinek eddig nem volt. S ez a darabnak ama bizonyos melankólikus derûje.

Egy kicsi helyes törlés, különösen a darab végén és sok ház fog mulatni dr. Guthi darabján. Végre is pártoljuk a hazai malacságot, ha van olyan, s ráadásul még a hazai ínyre valóbb, mint az idegen.

A mindig kijáró s mindig megérdemelt dicséret a színészeknek. Kedvesek, bájosak s szellemesek voltak a hölgyek: Sz. Varsányi Irén és Gazsi Mariska. Vendrei, Tapolczai pompásak a férjszerepekben. No és Hegedüs meg Tanai. Milyen pazarul groteszk két figura! A csirkefogó és a fogtechnikus. A nyilt tapsoknak õk voltak a legtöbbször a fölviharoztatói. Fenyvesi, a Don Juan s a többi szereplõk is mindent jól végeztek.

A közönség kedves volt a magyar szerzõhöz, régi szerzõjéhez, s erre õ tegnap este különösen rászolgált. Volt kihívás, taps szerzõ és színészek számára is egyformán.

Budapesti Napló 1905. január 13.

(Dyb.)