6. CHAVANNE LUJZA NAPLÓJÁBÓL

Meg fogja-e írni valamikor a naplóját Tihanyi Irma? Ügyes dolog volna, ha megírná. A gyõri tömlöcben vagy majdan a gödöllõi villában, ha kiszabadul. Ilyen dokumentumokra volna annak szüksége, aki egyszer a mai, kalandorlelkû, furcsa, magyar társadalmunk erkölcsrajzát megcsinálja. De félõ, hogy Tihanyi Irma nem fog írni. Végre is õ alapjában elõkelõ magyar dáma. De az õ Lujzája francia, s az ilyen francia lujzák hamar memoároznak. Szinte másolni tudunk a Chavanne Lujza naplójából…

*

„Gödöllõ… Azt kezdem hinni, hogy a magyar galantéria mesebeszéd, Akárhogyan is forgatom a dolgot, velünk rettenetes méltatlanság történik. Proskribálnak bennünket. Most már Budapestre be sem lehet kukkantanunk. Ez csúnyaság. Vagyunk-e valakik, vagy nem vagyunk? Sajnos, hogy ezt annyi szomorú viszontagság után kell kérdezni. Az én Irmám áldozat. Õ, szegény, hivatást akart betölteni. Õ a magyar Liane de Pougy akart lenni. Nem õ a hibás, hanem a magyar gavallérok. Miért akarják már harminc-negyven év óta elhitetni nagy stílusú életre termett, szép, szellemes leányokkal, hogy ebben az országban olyan magas kultúrállapot van már, mint, ah, Párizsban… Olyan kultúr-állapot, mely valósággal megköveteli azt a társadalmi kiválást, mely szép; szellemes, vidám leányokat ad a nagyvárosoknak, hogy hadd fogyjon a csipke, a prém, a gyémánt… Hát nem rettenetes csalás ez? Az én Irmámnak nem lett volna szabad semmi gondjának lenni az életben, csak az, hogy szép legyen. És szegénykének olyan sors jutott, mint egy Panninak, de mint egy börtönszagú Panninak. Nem ég ki a szemük azoknak az uraknak, akik annyi illúziót köszönhettek valamikor Tihanyi Irmának? Hát ilyen sors illeti meg a magyar Liane de Pougyt? Mért nem mondják meg ezek a gavallérok becsületesen, hogy az õ fantáziájuknak elég egy nõi akárki? És hogy vagy záros vagy üres a zsebük… Elõre sajnálom szegény bécsi balekokat. De élni kell, ugy-e?… Indítsanak majd kártérítési keresetet a magyar gavallérok ellen”

*

„Veszprém… Ah, beszélik, hogy szebb volt ezen a földön a világ, mikor még betyárokat termelt a Bakony. Jogászok, kanászok, betyárok, huszárok, mágnások… Ah, másként álmodoztam én Hongrie-ról a régi, párizsi Maxim-estéken. Szeretném én látni az igazi Liane de Pougyt is, hogy mit tudna csinálni - Veszprémben?… Még a bécsi ügyeket sem lehet itt elvégezni. Gyõrbe megyünk talán át. Rendõrségi jóváhagyással. Pfuj!… A magyar grande-cocotte-ok élete is siralom. De hát még milyen bajos Magyarországról szélhámoskodni - nemzetközileg. Még Bécsben talán akadnak jámborok. Hû és naiv város ez a Bécs, akárhogy szidják is a magyarok. De már másutt mindenütt gyanús a budapesti vignetta. Oh, errõl szomorú leckéket vettünk Irmával. Magyar emberek úgy sem fogják olvasni ezt a naplót. Ide lehet írni: szegény ez az ország s olyan rohamosan nõ itt a kalandorok száma, hogy nem lehet bírni a konkurrenciát… Nekünk összegyûjtött, csinos kis summákon illenék most csücsülnünk, nem pedig kínlódni e versenyben. Eszembe jutnak a mi szép francia szokásaink. Ha Irma franciának születik!… Elõször is: ma még fiatal. Másodszor: sohse kellett volna piszkoskodnia. A francia gavallérok megfizetik ám az illúziót. És egy szép, szellemes, nagy stílusban élõ hölgy mint az Irma, most azzal foglalkoznék, hogy közeleg az õsz, vegyünk egy kis vidéki kastélyt, segítsük pénzzel az irgalmas nõvéreket, járjunk templomba s gyakorta gyónjunk… Nekünk pedig Gyõrbe kell menni - bécsi ügyeket bonyolítani…”

*

„Gyõr… Megérkeztek! Csak baj ne legyen… Megint lesz egy kicsi pénz. Tehetünk mi róla, hogy a bõrünk a jóléthez szokott. Alapjában én most kezdek egy kicsit magyar szemmel látni. Ennek az Irmának, az õ lelkével, szívével, eszével férfinek kellett volna születnie. Nyakam teszem rá, hogy itt karriert csinált volna! A férfi ebben az országban ügyességgel, ravaszsággal sok mindent elérhet. Az asszony fejlõdését elhanyagolták, elhátrálták. Mit csináljon egy szegény nõ, mint az Irma? Bittmann úréktól paplanokat csal ki. Hát nem szívesebben szidná õ inkább Bécset most valamelyik magyar vidéken, minthogy paplanokat csaljon ki Bécstõl? Ha már a magyar Liane de Pougyknak még nem jött el az idejük, legalább volna joguk - mandátumot keresni. Ez nem ütközik a magyar törvénykönyvbe… Félek, hogy baj lesz…”

*

… Ime egy-két oldal a Chavanne Lujza naplójából. Ne tessék õ reá esetleg haragudni. Szegény. Irmájával együtt lépre került újra. Börtönben ül, Gyõrben. Elég baj az neki. Aztán hátha nem is hiteles ez a napló!… És ha hiteles volna: sok mindent össze tud írni egy memoározó csacska francia nõ…

Budapesti Napló 1905. január 15.

A. E.