38. MIRE HERCEGNÕK LESZÜNK

Pál nagyherceg régi ismerõse az újságolvasóknak. Nagyon szeretjük mi õt, kis-emberek Londonban, Bécsben, Budapesten, az egész világon. Voltaképpen csak és csupán azért, mert nem szereti õt a cár. Furcsán, demokrata lelkünk óhajtása szerint házasodott e szimpatikus nagyherceg. Rangon alul. És mi kimondhatatlanul boldogok vagyunk, mikor a nagyurak rangon alul házasodnak. Azt képzeljük úgy a szívünknek a mélyén, hogy ezt õk a - mi kedvünkért teszik. De azért nem ez a fõdolog, hogy a cár bõszen haragos. Lessük a híreket. Mi van Pállal? Csak per Pál. És mi lesz az asszonnyal? Enged-e Európa legnabukodonozoribb udvara? Beletörõdik-e már végre a házasságba a legfelségesebb fehér cári család? Néha békehírek jönnek. Pált kegyelembe fogadják. Az asszony nagy címet kap. Elválnak. Vagy Szentpétervárott élhetnek. Vagy valami ilyenféle. Ez mindig elkeserít bennünket. Mi úgy kívánjuk, hogy a cári famílía minden tagja minden órában epeömlést kapjon Pál miatt és az asszony miatt.

És most nagy veszedelem fenyegeti e komplikált és nemes indulatunkat.

Szent Oroszországban tudvalevõleg egy kicsit vadászgatnak a nagyhercegekre. Egy-kettõ s a nagyhercegek darabokban repülnek az ég felé. Úgy beszélik, hogy ez nem esik nagyon jól a cárnak. Bár mindenesetre jobban esik, mintha õ röpülne. Az is lehet, hogy az õ híres lyoni kuruzslója és jósa azt jövendölte, hogy míg lesz elég nagyherceg a bombadobók kezeügyében, õreá nem kerül majd a sor. A faktum az, hogy fogynak a nagyhercegek. Mit kellene csinálni? Ilyenkor az apagyilkos nagyhercegeket is kímélni kell. A cárnak eszébe jut Pál. Ki kell ezzel a szamárral békülni. Ezt gondolja. És megy Pálhoz az üzenet.

Az üzenet, a cári üzenet, legalább is jóízû. A nagyherceg úr váljék el a feleségétõl, s vegyen el egy hercegnõt. Amint ez illik. Válhassék így esetleg majd apjává sok nagyhercegnek. Mert a mostani felesége nem adhat nagyhercegeket Pálnak. Sõt kishercegeket sem. Az õ mostani házassága morganatikus. Hiszen tetszik ezt ismerni, ugy-e? A cár kegyelmes. Szíve van ennek az embernek. Költõ ez. Tud ez gondolni a szívre is. Pálnak szabad lesz ezután is szeretni a feleségét. Azaz a volt feleségét. Pétervárott majd berendeznek egy palotát az elvált asszony­nak. És rangjához illõen férji állapotát e palotában akkor feledheti el, amikor csak akarja, és ideje van reá. Még ez nem minden. A nõ, kinek az volt a bûne, hogy nem hercegnõ, a cár kegyelmébõl, mihelyst elválik, hercegnõ lesz. Még ez is.

Egek kapuja! Ezek a legnagyobb urak minõ magasságban állanak erkölcseikkel még a Nietzsche-erkölcsök fölött is.

Tessék csak végiggondolni ezt a cári ajánlatot. Csinos, ugy-e? Közben pedig valószínû, hogy Pál nagyherceg számára kapnának olyan vérbeli és ranghoz illõ hercegnõt, ki minderrõl tudva, hozzámenne Pálhoz. Ez már a legideálisabb magassága az erkölcsi nyûgökbõl kiszabadult lelkeknek.

Nekünk legjobban az tetszik, hogy Pál nagyherceg felesége, mihelyst nem lesz felesége, hercegnõ lesz. Nálunk ezt másképpen hívják.

Különben pedig bízunk a szimpatikus Pálban.

Budapesti Napló 1905. február 28.

A. E.