74. A DANCIGI HERCEGNÉ

- Bemutató előadás -

Gyanú ébredt bennünk ma este a vidám és szerencsés Király színházban, hogy vajon nem egy kis tiszteletreméltó, hazafias ravaszság ajándékozta meg Budapest publikumát A dancigi hercegné-vel? Nem azt akarta-e demonstrálni a Király Színház, hogy lássátok, a külföldön olyan operettet sem írnak, mint Budapesten vagy Bécsben? Ha így volna, bár a hazafias szempont mindenek fölött való, ellenõrzõ tisztünket kell gyakorolni s lejegyezni, hogy A dancigi hercegné-nek Londonban, honnan bennünket szerencséltetett, nem volt igazi londoni sikere. E darab gondolata rossz órában született. Tessék elképzelni: Madame Sans Gêne-bõl angol ember csináljon librettót, s angol ember, pláne Caryl komponáljon hozzá operett­muzsikát! Ma már franciák sem mernék ezt cselekedni. Ezután azt is elképzelhetik, hogy mi lett Napóleon legendás, kedves Hübscher Katájából. Henry Hamilton, aki a darabot írta, olyan mûvet írt, mely fölháborítaná még Sardou-ban is, igen: Sardou-ban is a mûvészt. Efféle esetekbõl veszi észre az ember, miért vallotta az angol Browning-pár civilizált barbárnak a maga fajtáját. Mivé lesz az empire-levegõ a Temze partján! És Carylt, a kedves, ötletes Carylt hogy megzavarta ez a neki idegen téma! Néha kitör belõle a régi Caryl, s már-már forralni kezd bennünket az új, angol-néger nótahumor. Ilyenkor Caryl megrémül, s csinál olyan nagyképû, üres ócska lármát hogy az összes, régen elfeledett, kulisszatépõ zeneköltõk forognak a sírjukban. Egy mentsége van A dancigi hercegné importálásának. Küry Klárát nagy sikereihez méltó s bájos egyéniségéhez illõ föladatok között láttuk viszont. A közönség is így fogta föl a helyzetet, s hódolt Küry Klárának, ki Madame Sans Gêne volt, az igazi, a legendától lelkekbe ültetett s jóval-jóval különb, mint az angol szerzõ-maffia el is gondolhatta volna. Tapsban, virágban is ékesen beszélt ez a hódolás. Az elõadás, a darab kiállítása is fölülmúlta értékben a darabot. Nagyon kedves volt Szentgyörgyi kisasszony. Nagyon jók Vágó, Ferenczy, Mihályi, Torma urak s az összes szereplõ hölgyek és urak. A színház zsúfolásig telt.

Budapesti Napló 1905. április 16.

(A)