79. SZERELEM A HARCTÉREN

Ribáry vagy Varga Ottó könyvében keveset tanulhatunk róla, de tessék elhinni, hogy igaz: Venus a harctérre is követte Marsot rendszerint. Meghalni valami túlságos nagy vággyal sohse vágyott az ember. Szüksége volt e tény elõtt egy és más részegségekre. Szegény orosz katonáknak ott messze Mandzsúriában szintén nem akarózott csak úgy józanon elpusztulni. A japániaknak könnyebb és szerencsésebb diszpoziciójuk volt. Õk megrészegedhettek szent hazaszerelmüktõl s lelküknek sokféle drága babonáitól egyaránt. Az oroszoknak nem adatott ilyen könnyû részegség. A tiszturak próbálkoztak mummal, a közvitézek vutkival, amíg telt. Nem kaptak elég mámort, s nem csoda, hogy tízszer erõsebben vágyakoztak nõk után. A férfiéletnek két nagy óriása bírkózott hát itt: a Nõ és a Halál. A halál közelségét szegény orosz katonákkal csak a nõ közelsége tudta egy kicsit feledtetni.

Hír jön arról újra, hogy Venus milyen népes táborral szárnycsapatoskodott Mandzsúriában. Nemcsak Cirill nagyhercegnek voltak barátnõi, de például Alexejev alkirálynak nem kisebb nõ vitt mámort a legjavából, mint Otero, a szép Otero, a híres, kiváló spanyol-francia, táncos dáma. Igaz, hogy a szép Oterót az irgalom vitte ki, mert õ a sebesülteket akarta csak ápolni, de a vége a dolognak mégis botrány lett. Miként botrány lett Szaharov tábornok esetébõl, ki a harctéren egy másik szép ápolónõ szemeiért még a bigámiától sem rettent vissza. És balga hit azt hinni, hogy Kuropatkin az õ szigorúságával teljesen számûzni tudta volna Venust Mars mellõl.

Ismeretes, hogy egy-egy háború idején valóságos özönlésben tartanak a harctérre minden világrészbõl a vállalkozó, kegyes tervû - ápolónõk.

Ha csak francia újságírók írták volna, könnyû volna nem hinni, de angolok s amerikaiak is írták, hogy a japáni seregben is volt baj hasonló. Még Wallenstein sem tudta nõgyülöletre szoktatni a katonáit. Valószínû, hogy elõtte pár ezer évvel sem volt másként ez a dolog. De sõt.

Harctéri tudósítók írják, hogy közkatonák sokszor kenyér helyett szívesebben vesznek olcsó, szerelmes regényt vagy képet. Mikor az ember a halál torkában van, drága elõtte a legkisebb földi illuzió is.

A japániakról különben hoztak az újságok egy érdekes más ilyen hírt is. A japáni férfinak csodálatosan nagy a szimpátiája a - kínai nõ iránt. A kínai férjek tudják régen, és sokszor siratták ezt már meg. Ez talán még a japáni-kínai szövetség ügyének is árthat. Ilyenformán a sárga veszedelmet is késleltetheti, ha van ilyen.

A szerelem ott van a harctéren. Mandzsúriában is. Mindenütt, ahol a halál ott van, pedig a halál mindenütt jelenvaló.

Budapesti Napló 1905. április 22.

A. E.