81. PARLAMENT A FÖLD ALATT

Ez is Oroszországban történt. A Romanovok birodalmában ugyanis már régi idõk óta nem igen esõdnek banális esetek. No hát ez sem banális.

Kiderült, hogy Oroszországnak parlamentje van. A parlament nem régen ült össze. Írók, tudósok, iparosok, kereskedõk és a többi voltak a tagjai. Egy teljes és tökéletes parlament. Úgy tervezték, akik csinálták, hogy elõbb vagy utóbb csak jön a nagy égszakadás. Valami iszonyúság történni fog. Kell, hogy történjen. Mikor aztán feje tetején áll a szent birodalom, õk hirtelen elõállnak:

- Orosz nép, íme a ti konventetek. Ezennel folytatjuk a tárgyalásokat.

Mindenképpen titkos választás után ült össze az orosz parlament. A föld alatt. Egy pinceszerû, rejtett teremben. Ideális parlament volt. Nõk is kaptak benne helyet.

Megjegyezzük, hogy ez a világ legkomolyabb dolga. Ez a parlament nagyon komoly dolog volt. Terhes mindennemû parlamenti miazmáktól. Mindjárt az elsõ ülésen hevesen csaptak össze a pártok. Az alkotmányos konzervatívek ültek jobboldalon. A forradalmi szocialisták a szélsõ-jobboldalon. Közöttük tarka pártok. Talán éppen csak a koaliciót nem ismerte ez az egyébként ideális parlament. Második napon a revolúcionáriusok bejelentették az obstrukciót, mivel szónokuk szerint a jobboldali pártok a cári udvarral trafikálnak. A jobboldalon nagy volt a méltatlankodás. Fölvették a nekik dobott kesztyût, s hangsúlyozták, hogy rendet fognak csinálni.

Az autokrácia közös gyûlölete már harmadik napon sem tudta egy pillanatra sem kibékíteni az ellenfeleket.

Negyedik napon már avval kecsegtették egymást az emberek, hogy Guillotin mesternek van egy nagyon elmés találmánya, s nem lehet tudni, hogy melyik napon tör ki istenigazában az orosz forradalom.

Ötödik napon talán a padokat törték össze. Hatodikon talán egymás fejét. A hetediken rettenetesen izgatott ülés lehetett, mert a lárma a föld alól is kizsibongott. Jött a rendõrség, s bevitte a dutyiba az egész parlamentet.

Jó, hogy a cároknak nincsenek jó ötleteik. Mert ha volnának, Miklós cár megiratná e titkos parlament tanulságos történetét. Vagy a jegyzõkönyvét publikáltatná, ha el nem tépték az obstruktorok, s megkérdené nyomorult millióit:

- Hát ez kell nektek?

Budapesti Napló 1905. április 27.

A. E.