88. SZOBOR-NAGYKÖVETEK

Budapestre készül amerikai Washington György szobra. Vajon jobb lesz-e ez a szobor, mint a budapesti szobroknak szabad, majd elválik. Mi alig várjuk, hogy ez a szobor álljon. Pedig a faragott képeket, az ó-divatúakat, nagyon nem szeretjük. Sohse becsüljük meg velük azokat, akiknek az ünnepi beszédek frázisai szerint emeljük. Ritkán emelünk szobrot annak, aki megérdemli, ott, ahol helyén van, s akkor, amikor illik. Írtuk már egyszer-kétszer, hogy a monumentumokkal magunkat mérjük. Ha hitványak a magyar monumentumok, mink magunk vagyunk kissúlyúak. A mai szobrozás pedig mindenképpen lelketlen divat. Majd elmúlik s megjavul.

De örülni fogunk Washington György szobrának. Szeretjük a szobor-nagyköveteket, új funkcionáriusait a legújabb idõknek, mikor a népeket semmiképpen sem képviselik már idegen népek közt a nagy és kis követek. A diplomácia kész nevetség ma már, de a renyhe világ konzerválja õket sok más nevetséggel együtt. Az emberiség leendõ, új, más élete még csak jelekkel beszél hozzánk. E jelek közül valók a szobor-nagykövetek. Az õ szimbolikus evangéliumukért azt is megbocsátjuk nekik, hogy szobrok. Rendszerint lelketlenek és rosszak.

Ma például Rómában leleplezték Hugo Viktor szobrát, Goethe szobra már ott áll Rómában. Ma a francia Jupiternek evvivázott Róma népe a germán Apolló után. Mit gondol vajon Goluchowski úr, vajon rosszabb diplomata lesz-e ott Rómában ez a szobornagykövet, mint az õ kvirináli nagykövete? Hogy a nagy francia poéta szobrát udvar, nép, katonaság köszöntötte ma, ez ér annyit, mint egy velencei találkozó. Hugo Viktor arra fogja emlékeztetni a taljánt, hogy latin testvére a franciáknak. És ha ott áll Goethe szobra is, de hát nem latin, sõt hellén volt-e Goethe is? És kaphat-e szobor-nagyköveti állást Rómában - Radetzky például? A szobornagykövetek a mûvelt népek leendõ nagy testvériesülésének a pionírjai. Tolsztoj szobrára gyûjtenek Párizsban s Beethovenéra. A nemzetek kezdik elküldeni egymáshoz szobor-nagyköveteiket. Hogy aztán majd, egyszer, nagy, szent, jó órában egész lelkeiket küldjék el egymásnak. Mert mûvelt és szabad népek csak szövetségben élhetnek együtt.

És ezért várjuk örömmel Washington szobrát. Sõt a Lenau-szobornak is örülünk: Voltaképpen szomorú ugyan, hogy magyarjainknak kell ott künt Kossuth faragott képe s demonstrációnak itthon Washingtoné, melyet szintén magyarok küldenek haza. Szomorúság az is, hogy a Lenau-szobor azt jelenti majd, hogy szülöttjei e földnek szívesen kapcsolják magukat különb kultúrákhoz, ha tehetik. De mégis csak lesznek szobor-nagyköveteink. Mégis csak azok lesznek. Washington György hozza a demokrácia világának a tanácsát, s Lenauval együtt arra int bennünket, hogy térjünk végre is intenzívebben intellektuális életre s munkára, mert elhagynak bennünket saját fiaink, s elvész a mi népünk, mert igazi szabadság és tudomány nélkül való.

Budapesti Napló 1905. május 7.

A. E.