90. A MEGFENYEGETETT TÖMEG

Az Akadémiának a minap nagy örömet szerzett egy pécsi joglíceumi tanár. A tanár úr a tömeg bûntetteirõl tartott fölolvasást. És a felelõsségrõl persze.

A pécsi tanár úr újító hajlandóságú ember. Ez az újító hajlandóság abban világlik meg nála, hogy a bûnös tömegnek nem minden egyes egyénét egyformán kívánja õ büntettetni. Ami szép dolog. Sõt õ még a tizedelésnek sem híve. Ami pedig nagyon jeles büntetõ mód. Egyik dicsõsége az osztrák hadseregnek. Egy egész ezred találtatott bûnben? Minden tizedik legény kikötõdött. Még vétkes is kerülhetett a megbüntettek közé.

De a pécsi tanár úr modern ember. Õ a tömegkriminálitás dolgában egészen a mai felfogás híve. A már kodifikált felfogásé tudniillik. Mérlegeljünk, de büntessünk mindenkit. Igaz, hogy a saját teóriája szerint is a tömeg az egyént a maga valóságából teljesen kivetkezteti. De ez mindegy. Büntetni kell minden egyént. Mert büntetni csak kell?…

Folytathatnók a tanár úr gondolatmenetét, de fölösleges. Nem volt neki semmi mondanivalója. Egyik kis mondatával agyonütötte a másikat. Egyik régit a másik régivel.

De hát akkor miért olvasott fel a tanár úr? És miért élvezett az Akadémia? Azért, amit a pécsi tanár úr az õ felolvasása végére tartogatott. A méla, de alapjában kibékítõ és mindenek fölött úri akkordért.

Ez az akkord pedig így cseng: Itt az ideje, hogy a tömeget, a nyugtalant, a rakoncátlant, megfenyítsük, itt az ideje, hogy minden izgatást bûntettnek deklaráljunk.

Valóban itt az ideje. Éppen azért beszélhetett az Akadémiában a pécsi tanár úr. Az Akadémiában, ahol a spanyol inkvizíció is igazolva van már.

Az Akadémia fennállása óta elõször érezte meg az idõk hangulatát. Az igaz, hogy az idõk hangulata vagy száz évvel visszacsúszott a múltba.

Pisszegni mersz, tömeg? Éppen jókor. Jogokat akarsz? Nem tiszteled a társadalmi békét? Nem tiszteled a tekintélyeket, a múltat? És még az Akadémiát sem tiszteled?… Olyan idõk járnak, hogy bûnhödni fogsz, tömeg. Olyan idõk járnak, hogy aki valami újítást hirdet most, az izgató és bûntevõ!…

Egyenesen az folyik a pécsi tanár úr beszédébõl, hogy a grófi domínium elégedetlen aratóira rá kell küldeni a katonaságot. Beszállásolni a falvakba, hol az elégedetlenek laknak. És ha pláne szavazati jogért kiabál a tömeg? Egyenként izgatók, s egyenként büntetendõk.

Itt az ideje. Mondja a pécsi tanár úr. Félünk, hogy igaza van. Itt az ideje.

Budapesti Napló 1905. május 11.

Pont.